|
Informális logika -- szójegyzék A veszekedés típusú vitában a felek célja, hogy saját indulataikat levezessék, és a másik fölé kerekedjenek. Egy másik tipikus esete a vitának a törvényszéki tárgyalás típusú vita. Az ilyen viták menete gyakran szabályozott, a vitatkozó felek feladata világos, és a vita eredményét egy harmadik, ideális esetben teljesen semleges fél értékeli. A vita harmadik alapvető típusa a racionális vagy érvelő vita, ahol a két fél eltérő állásponttal rendelkezik, amelyet közösen elfogadott érvelési normák és bizonyítékok alapján, erős érvekkel akar partnerével elfogadtatni. ... a véleménykülönbség feloldása, amikor a felek közösen belátják, hogy az adott kérdésben milyen álláspontot fogadjanak el közösen ... a tudományos (tényfeltáró) vitában, a felek azonban csak olyan premisszákból indulhatnak ki, amelyek az adott tudományág kritériumait figyelembe véve jól megalapozottak, szilárd bizonyítékokra épülnek, maguk is megbízható tudásnak számítanak. tárgyalás a vita típusának manipulálása 1.2.1. A viták elemzésének klasszikus megközelítései dialektika szűk közösségeken belüli vitahelyzeteket vizsgál, ahol közösen elfogadott szabályrendszer ("racionalitás") érvényesül retorika beszédeket elemez, és azt vizsgálja, hogy adott (gyakran igen heterogén) közönség és téma esetén milyen meggyőző érveket lehet találni. 1.2.2. A vitaelemzés négy dimenziója a hatásosság mezőfüggetlen az erősség Az az érvelés helytálló A stratégiai manőverezés 1.3. A véleménykülönbség feloldását célzó viták: a racionális vita 1.3.1. A beszédaktusok és a vita pragmatikai alapjai performatívumoknak Lokúciónak nevezzük egy adott mondat kimondását (=valaminek a mondása) illokúciónak nevezzük azt a cselekvést, amit ez által végrehajtunk (=beszédaktus). 1.3.2. Az együttműködés feltételei és az érvelési beszédaktusok együttműködnek 1.3.3.1. Konfrontációs szabályok A konfrontációs szabályok arra vonatkoznak, hogy világossá kell tenni a vita tárgyát, valamint az álláspontokat, más szóval azt, hogy milyen problémát kívánunk megoldani, és mit tartalmaznak a megoldási javaslatok. 1.3.3.2. A nyitó szakasz szabályai valaki leplezetten, észrevétlenül változtatja meg az elkötelezettségeit, vagy azok közül néhányat, akkor az elkötelezettség(ek) illegitim megváltoztatásáról amikor az egyik fél a vita tárgyában elfoglalt álláspontját változtatja. Más álláspont mellett kezd el érvelni, mint amit korábban védett. Ez az álláspont illegitim megváltoztatásának hibája 1.3.3.3. Az argumentációs szakasz szabályai Az ilyen vita azt hivatott eldönteni, hogy az előadottak alapján helyes-e p, az előterjesztett álláspont. Ez a vita az állító és a szkeptikus vitája ún. aszimmetrikus vitahelyzet. Ha a két fél két egymásnak legalább részben ellentmondó állítást szegez egymásnak, és a vita abban hivatott dönteni, hogy melyik a helyes akkor az ilyen vitát szimmetrikus vitának tekintjük. Gyakran előforduló érvelési hiba, hogy az érvelő megpróbál kibújni a bizonyítás kényszere alól, vagy megpróbálja áthárítani partnerére, noha ez a vita adott pontján az ő feladata lenne, vagy pedig megpróbálja a saját álláspontját úgy feltüntetni, mint ami nem igényel bizonyítást. valaki a saját álláspontját a másik által eleve megadott premisszák alapján bizonyítja. Az ilyen érvelési eljárást internális bizonyításnak nevezzük és ez a a legmeggyőzőbb bizonyítási forma. Az internális kritika esetén pedig az érvelő által eleve elfogadott premisszák segítségével kritizáljuk az által előadott érvelést. a másik fél által még el nem fogadott új bizonyítékok, addig fel nem használt információk is felhasználásra kerülnek. Ilyen esetben externális bizonyításról ill. externális kritikáról beszélünk. 1.3.3.4. A záró szakasz szabályai 1.3.4. Összefoglaló a racionális vita során követendő normákról Látszatvitát (álvitát) folytatunk, ha úgy teszünk, mintha racionális vitában vennénk részt, de a vita feltételei nem teljesülnek, és ezért lényegét tekintve nem is alakul ki ilyen vita. 1.3.5. Mikor nem teljesülnek a racionális vita feltételei? 2. Érvek, premisszák, konklúziók 2.1. Az érvelés információ-strukturáló szerepe premissza konklúzió érvelés 2.2. Az érvelés formai és tartalmi strukturálásának eszközei premisszajelzők 2.3. Az állítások és az érvelések rekonstrukciójának technikája, elvei 2.3.1. Az állítások és az érvelés rekonstrukciója 2.3.2. Rekonstrukció és értelmezés - az érveléstechnikai jóindulat elve a jóindulat elve univerzális vagy statisztikus általánosításként 2.3.3. Rekonstrukció és értelmezés - az információk összefüggésének elve 2.4. Mellékes megjegyzések, irrelevanciák, nem érvelő szövegek 2.4.1. Mellékes megjegyzések, irrelevanciák globális irrelevancia lokális irrelevancia 2.4.2. A konklúzió elhelyezése 2.4.3. Érvelést nélkülöző szövegek és szövegrészletek 2.5. Összetett érvelések, érvelési térképek összetett érvelésekben részérvelések érvelési térképen függőleges minta vizszintes minta független premisszák független részérvelések kapcsolt premisszák kiegyensúlyozott álláspontot közvetlen ellenérvek 2.6. Hiányos következtetések, implicit premisszák és konklúziók implicit konklúziók implicit premisszák 2.7. Az érvelések logikai rekonstrukciójának algoritmusa 2.8. A rekonstrukció alapján azonosítható érvelési hibák körbenforgó okoskodás ellentmondó körbenforgás hamis dilemma következtetésről állításokra igazságértéknek 3.3. A premisszák igazsága és a következtetés helyessége helyes indirekt érvelés 3.4. Ellenőrzés indirekt módon 3.6. Következmény, ekvivalencia, logikai igazság ekvivalensnek igazságfeltételeik logikai igazságnak 3.8. Következtetés és ismeretbővítés 3.9. Az induktív következtetések értékelése 4.1. Arisztotelészi szillogizmusok általános terminusok kategorikus állítások 4.1.2. Igazságfeltételek; az egzisztenciális súly problémája terjedelem 4.1.3. A logikai négyszög; megfordíthatósági viszonyok 4.1.4. Alakzatok és szillogizmusok arisztotelészi szillogizmusok 4.1.5. Ellenőrzés indirekt módszerrel 4.1.6. Ellenőrzés cáfoló ellenpéldával 4.1.7. Ellenőrzés Venn-diagrammal 4.2.1. Következtetések feltételes állításokkal 4.2.2. Következtetések egyéb állításlogikai összetételekkel kondicionálisnak konjukció alternáció bikondicionális negáció 4.2.3. Példák igazságfeltételek elemzésére 4.2.4. Az igazságfeltételek ábrázolása: igazságtáblázatok 4.2.5. Az igazságtáblázatok alkalmazása 4.3. A predikátumlogika elemei 4.3.1. Az arisztotelészi logika korlátai változó kvantor 4.3.2. A klasszikus predikátumlogika nyelvének eszközei predikátum 4.3.3. Elemzési példák azonosságpredikátum nélkül 4.3.4. Elemzési példák azonosságpredikátummal 4.3.5.1. Igazságfeltételek 1.: Elemi állítások 4.3.5.2. Igazságfeltételek 2.: Összetett állítások 4.3.6. Néhány következtetési példa 5.1.1. Véletlen, valószínűség, relatív gyakoriság relatív gyakoriság nagy számok törvénye 5.1.2. Események és eseményműveletek Eseménynek fogjuk nevezni valamilyen kísérlet, cselekvés vagy más folyamat egy kimenetelét. 5.1.3. Összetett események valószínűsége Eseménynek fogjuk nevezni valamilyen kísérlet, cselekvés vagy más folyamat egy kimenetelét. Tehát ha A és B független események, akkor (és csak akkor) p(AB)=p(A)p(B). Ez azonban a valószínűségszámítás számára nem valamiféle bebizonyítható törvény lesz, hanem a függetlenség definíciója. a feltételes valószínűség fogalmát. Egy B eseménynek A-ra vonatkozatott felételes valószínűsége (jelölése p(B/A)) annak valószínűsége, hogy B bekövetkezzen, feltéve, hogy A bekövetkezését már tudjuk. 5.1.4. A klasszikus valószínűség és az általános eset A klasszikus valószínűség kiszámítási szabálya 5.1.5. Valószínűségi szorzó, várható érték, szórás Egy valószínűségi változó szemléletes értelemben voltaképpen nem más, mint egy véletlentől függő mennyiség; olyan mennyiség, amelynek számértéke valamilyen véletlen esemény kimenetelétől függ.
M(ξ)=p(ξ= x1)x1
+p(ξ= x2)x2+K+p(ξ= xn)xn ha ξ lehetséges értékei x1, x2, ..., xn. Úgy fejezhetjük ki, mint az eltérés négyzete várható értékének négyzetgyökét, A Gauss-görbének megfelelően viselkedő változókat normális eloszlású valószínűségi változóknak nevezzük. 5.2. Induktív általánosítás és statisztikai érvelés 5.2.1. Induktív érvek: egyes, általános, egyes Induktív általánosítás 5.2.2. Az induktív általánosítások hibái Alapsokaság Minta 5.2.3. Statisztikai adatokon alapuló érvek 5.2.4. Problémák a statisztikai érvekkel Operacinalizálás . Az analogikus érv abból, hogy egyes dolgok egy vagy több vonatkozásban hasonlók, arra következtet, hogy valamilyen további vonatkozásban is hasonlók. 5.3.2. Analógiák, melyek nem érvek 5.3.3. Az analogikus érvek leggyakoribb alkalmazásai 5.3.4. Az analogikus érvek értékelése Az ok tehát ilyen esetekben egy elégséges (a), de nem szükséges feltételrendszer (b) szükséges (c), de nem elégséges (d) része. A kezdőbetűk összeolvasásával ezt a viszonyt úgy fogjuk kifejezni, hogy az ok ilyen esetben ESSE-feltétel. A akkor és csak akkor oka B-nek, ha A létezik, és időben megelőzi B-t, A és B törvényszerű kapcsolatban vannak, A B-nek szükséges, elégséges, szükséges és elégséges vagy ESSE-feltétele. a post hoc hibát akkor követjük el, amikor a két esemény közötti korreláció alapján tévesen következtetünk arra, hogy az egyik oka a másiknak 5.4.4. Az okozatra való következtetés hibái kontrafaktuális A kontrafaktuális hipotézis hibáját akkor követjük el, amikor egy kontrafaktuálist az oksági körülmények kellő ismerete nélkül fogadunk el. Ez az érv csúszós lejtő hiba (más néven dominóhatás-érv) egyik esete. A hiba abban áll, hogy jogtalanul feltételezzük, hogy valamely esemény további események olyan láncolatát indítja el, amely megállíthatatlanul vezet valamilyen nemkívánatos végkimenetelhez, s ebből arra következtetünk, hogy az első eseményt mindenképpen el kell kerülnünk. érvelési hibák 6.1. Az érzelmekre apellálás esetei szánalomra apellálás hibája fenyegetésre hivatkozás hibája 6.1.3. A többiekre hivatkozó érvelések közvélekedésre apellálás hibája más is ezt csinálja hiba csoportnyomásra hivatkozás hibája 6.2. A hitelességet érintő érvelések személyeskedés a személy lejáratása a személy elfogultságára hivatkozás az álláspont váltogatása az érvelő következetlensége a hozzá nem értésen alapuló személyeskedés tekintélyre hivatkozás rossz (szakértőre, tekintélyre) hivatkozás hibáját egyoldalú (szakértőre, tekintélyre) hivatkozás hibáját a szakértő félreértelmezése elfogult szakértőre, tekintélyre hivatkozás hibáját azonosíthatatlan szakértőre, tekintélyre hivatkozás hibájával 6.3. Néhány további gyakori relevancia-hiba globális vagy tárgy irrelevancia lokális irrelevancia témaváltás 6.3.2. A tárgy figyelmen kívül hagyása vita tárgyának figyelmen kívül hagyása hibát árnyékbokszolás mások még rosszabbak hiba 6.3.5. Felosztás hiba - kompozíciós hiba felosztás hibát kompozíciós hibánál 6.3.6. Következményekre apellálás következményekre apellálás hibáját 6.4. Ahol nem elegendőek a premisszák: nemtudásra apellálás nemtudásra apellálás hibáját 7.1. Érzelmi tartalom és beállítás érzelmi tartalomnak 7.2. Az érzelmi tartalom szerepe a vitában 7.3. A beállítás szerepe a vitában kétértelmű kétértelműség hibája homályos sorites homályos kifejezések hibája 7.8. A szavakon való vitatkozás bevezető vagy stipulatív definíció lexikális definíció pontosító definíció elméleti definíció definíció klasszikus formája kontextuális vagy implicit definíció operacionális definíciók túl sokat állító definíció hibája kérdés előfeltevése |