BOGNÁR LÁSZLÓ: BŐVÍTÉS, RÖVIDÍTÉS

Összefoglalás Parti Nagy Lajos Sárbogárdi Jolán A test angyala regényéről (Parti 1997 ):

Két szerelmes bonyodalmakkal teli egymásra találása. A történet Margittay Edina munkahelyén kezdődik. A lány főnökét az irodában meglátogatja annak régi barátja, Balajthy Dénes, filmrendező. Edina és Dénes a munkahelyi ebédlőben pillantják meg egymást, szerelemre lobbannak. Később a Gerbeaud-ban ismét találkoznak, ahol barátnője társaságában ül Edina. Az első randevú egy félreértés miatt meghiúsul. A férfi filmforgatás közben megsérül. A lány, miután hírét veszi a balesetnek, meglátogatja a kórházban a férfit. A betegágynál szerelmet vallanak egymásnak. Dénes korai házassági ajánlata megrémíti Edinát, összevesznek. A lány öngyilkosságot kísérel meg. Mindkettőjüket rehabilitációs szanatóriumba utalják. Azt remélik, hogy elfelejtik egymást. Ám a sors úgy hozza, hogy ugyanoda kerülnek, és életük örökre összefonódik. A szanatórium kigyógyítja a fiatal párt a depresszióból.
A meg-megbicsakló, olykor nevetséges nyelvi fordulatokban gazdag regény mondhatni életszerűen írja le az egyik legfontosabb emberi érzést, a szerelmet. A lány segítette Dénes gyógyulását a korházban, végül a szanatóriumból is együtt távoztak, kéz a kézben ez magyarázza a címet, hiszen az ember lelke a test angyala.

Összefoglalás Kis János és Tamás Gáspár Miklós vitájáról (Kis 2005 , Tamás G 2005 , Kis 2005b ):

Tamás Gáspár Miklós azt vallja, semmilyen nyilvános disputába nem érdemes belefolyni, mert félő, hogy mint a magyar értelmiség szellemi csatáiban rendszerint, éppen a lényeg sikkad el, mégis válaszol Kis János Népszabadságban megjelent cikkére. Kettős szerepet vállal: egyfelől mint Kis János barátja, kollégája, volt párttársa mutatkozik be, másfelől perel, vitázik, bírál. E kettősségből különös hangulat kerekedik. A nézetkülönbség forrása politikai-erkölcsi probléma. A két fél máshonnan közelíti meg a lengyel Szolidaritás mozgalom múltját és jelenét. A Walesa vezette munkásmozgalom egységesen tudott fellépni a pártállami diktatúra ellen. Amíg hatalomra nem jutott, meg is tudta őrizni az egységességét, ám kormányzóerőként részekre szakadt. A problémát a kapitalisztikus elvek bevezetése jelentette. Kis János felvetése szerint, mivel a Szolidaritás feladta azokat a szocialisztikus elveket, amelyeket hatalomra kerülése előtt vallott, a forradalom győzött ugyan, de nem érte el a célját. Tamás Gáspár Miklós szerint még a forradalom győzelme sem történt meg, hiszen "gazemberek" kerülhettek hatalomra. A "'gazemberek' által vezetett kormány" pedig nem fér bele a demokratikus elképzelésekbe.

Összefoglalás Fehér M István Hegel-esszéjének (Fehér M 2004 ) filológiai függelékéről:

Fehér M. István azt a kérdést járja körbe, hogy a hegeli műben, az Esztétikai előadásokban mennyire legitim megkérdőjelezni azokat a mondatokat, azoknak a mondatoknak az igazságát, amelyekkel kapcsolatban filológiailag nem bizonyítható a hegeli szerzőség. A szóban forgó munkát nem Hegel publikálta, vagyis előadásait nem saját maga rendezte sajtó alá, hanem tanítványa, Hotho. Munkája során Hotho a saját és a más tanítványok előadásjegyzeteire, s Hegellel folytatott beszélgetéseire támaszkodott. Hegel meghalt a kiadás előtt, így saját maga nem ellenőrizhette azt. Felmerülhet a gyanú, hogy a kiadásra került szövegnek esetleg nem minden kijelentését vallaná magáénak. Így például talán azt a tételt sem, miszerint a szép "az eszme érzéki ragyogása". A mondat hegeli szerzősége filológiailag nem bizonyítható. A kérdéses tételben több kutató inkább Hotho saját interpretációját látja, mint Hegel eredeti gondolatát. Elképzelésüket arra alapozzák, hogy a jelenleg ismert Nachschriftekben és a Hegeltől publikált szövegekben sehol nem hangzik el a tétel. Annak tudatában is ragaszkodnak álláspontjukhoz, hogy nem ismerünk minden Hegel-dokumentumot. Fehér felvette a kapcsolatot a Hegel Archívummal. A jelenleg hozzáférhető Nachschriftekben számos olyan szövegre akadt, amely nagyfokú rokonságot mutat a kérdéses tétellel. A tétel tehát nagyon is beleilleszkedik a hegeli életműbe. Követezésképp filozófiailag nem támasztható alá a kutatók kételkedése. A tétel hitelességével szemben állított kétely ugyanakkor, tüzetesebben szemlélve, filológiailag sem helytálló. A szerzőség kérdése ugyanis a fennmaradt Nachschriftek alapján dönthető el. Csakhogy Hotho is Nachschreiber! A tőle fennmaradt Nachschrift hitelességét azonban a kételkedők is elfogadják. Vagyis ugyanaz az ember az, akinek mint Nachschreibernek bizalmat adnak, és akitől mint szerkesztőtől (szöveggondozótól) megvonják a bizalmat. Ez képtelen és értelmetlen elválasztás és megkülönböztetés egyazon ember megbízhatóságával kapcsolatban.

Összefoglalás Fehér M. István Destrukció és applikáció esszéjének (Fehér M 2002 ) I. részéről:

Az első fejezet a destrukció heideggeri fenomenológiai, hermeneutikai fogalmát fejti ki. A destrukciónak az a feladata, hogy visszavezesse a filozófiát az elidegenedésből saját magához. A destrukciónak a filozófia igazi kezdetéhez van köze. A tradíció természeténél fogva kiüresedik, feledésbe burkolja a hagyomány eredeti értelmét A mai filozófiával az a probléma, mutat rá Heidegger, hogy az ember felmentve érzi magát a legelső kezdettől. Heidegger értelmezésében meg kell újulnia a tradícióhoz való viszonyulásunknak, vagyis ismét hozzáférhetővé kell tennünk a hagyományt saját jelenünk és jövőnk számára. Őseink gondolatait nem tekinthetjük merő ostobaságnak, üres beszédnek, nem foszthatjuk meg őket igazságigényüktől. Az ember történeti, hagyományba ágyazott lény. Épp történeti voltunk miatt tanulmányozhatjuk a múltat. A múlttal való szembenézés Heidegger szerint nem csupán lehetőség, hanem kötelesség is az ember számára, mivel csak gyökereinkben találhatunk rá az igazságra. Az eredet kérdése Heidegger számára az egyik legfontosabb kihívás. E kérdéskört tekintve alapvető szembenállás van közte és Hegel között. Heidegger szerint vissza kell mennünk az eredethez, hiszen belőle és csak belőle kiindulva tudhatjuk meg a legtöbbet. A gyökerektől való eltávolodást Heidegger egyfajta degradációként, bukásként értelmezi. Hegel szerint viszont a kezdet elvont, üres fogalom, a legszegényebb meghatározás, s tőle eltávolodva juthatunk csak el az igazi gazdagsághoz, a végállomáshoz. Ez az előrejutás Hegelnél pozitív előrehaladás, vagyis haladástörténet, Heideggernél ellenben elszegényedés, kiürülés, azaz bukástörténet. A végesség fogalma szempontjából is alapvető különbségek figyelhetők meg a két gondolkodó munkásságában: míg Heidegger filozófiájának legfőbb gondja a végesség, addig Hegel célja (Heidegger szerint) az emberi végesség kiűzése volt a filozófiából. Hegel arra az eredményre jut, hogy a történelem szubjektuma a világszellem. Heideggernél nincs szubjektuma a történelemnek.