GARAI ZSOLT: HOGYAN?

Bevezetés: Aggodalmaink írás közben

Tételezzük fel, hogy sikerült megfogalmaznunk, hogy milyen érvényesítendő igényeket támaszt az a téma, terület és műfaj melyben az írásmű meg kíván szólalni. Tegyük fel továbbá azt is, hogy az olvasói célközönség sajátos helyzetének szempontjait mérlegelve már a gondolatmenet tartalmát és tagolásának módjait is nagyjából kialakítottuk. Ha ez így van, már nem nagyon halogatható maga az írás. Rendben, de mégis hogyan írjunk, hogy az "jó" legyen? Ebben a szakaszban arra akarunk rámutatni, hogy a nagyjából kialakított, tagolási stratégiában felvázolt gondolatmenet tényleges szavakba öntéséhez még mindig segítségül hívhatóak bizonyos értékes, módszertani megfontolások.

A gondolatmenet mondatokba öntését egészen szorosan kell, hogy befolyásolják az alábbi, a szöveg irányában támasztott írói-olvasói aggodalmak:

1. Vajon a szöveg eléggé világos és áttekinthető-e az olvasói célközönség teljes köre számára?
2. Vajon eléggé tisztázottak-e, hogy mik jelentik a leírtak biztosítékait? Jelezve vannak-e a lehető legnyíltabban, legpontosabban, mégis a leggazdaságosabb módon a leírtak ellenőrzésének lehetséges módjai?
3. Vajon a választott tagolás, indoklás, mondatszövés és szóhasználat biztosítja-e a lehető legnagyobb szavahihetőség elérését?

Az írásunk minősége iránti aggodalmainkat lehetőségeinkhez mérten a legmegnyugtatóbban eloszlathatjuk ha, amellett amit épp írunk, valamilyen - folyton újraszabható - elgondolás is jár a fejünkben arról, hogy aggodalmunk e három tárgyában miképp biztosíthatóak a sikerek és kerülhetők el a kudarcok. Mielőtt azonban az eszközöket jellemeznénk érdemes eltöprengenünk röviden arról, hogy mire is jó általában az áttekinthetőség, ellenőrizhetőség, és szavahihetőség. Milyen további sajátos szempontjaik lehetnek és hogy milyen viszonyban állnak ezek egymással. Tárgyalásunk tehát előbb ezek mibenlétét igyekszik megvilágítani, majd biztosításuk eszközeit elemzi, végül a sikertelenség tüneteit diagnosztizálja.

Végezetül a dolgozatuk írásába nagy nehézségekkel belekezdők számára adunk egy gyakorlati segítséget az induláshoz.

I. Az áttekinthetőség biztosítása

Ebben a fejezetben olyan szempontokra kívánjuk felhívni a figyelmet, melyek szem előtt tartásával közvetlenül növelhetjük írásunk áttekinthetőségét, amivel pedig közvetve meggyőzőerejét és hitelességét is növelhetjük, nem is beszélve az értékes olvasói érdeklődés fenntartásáról.

1) A tanulmány nagyobb egységei

Az áttekinthetőség első és alapvető eszköze a tanulmány nagyobb egységeinek (bevezetés, argumentáció, befejezés) világos elkülönítése. Az elkülönítésnek tartalmi és formai elemei is vannak. Formailag e nagyobb egységek mindenképpen új bekezdésben kell, hogy kezdődjenek, de akár sorkihagyással is egyértelműsíthető az olvasó számára, hogy a tanulmányíró hol is látja ezek kezdetét és végét. A bevezetés és befejezés legyen rövid és ne emeljen be az argumentációhoz képest új témákat. Egy világos tanulmányban a bevezető, a tárgyaló és a befejező szakasz bizonyos tekintetben ugyanazt mondja el háromféleképpen.

Míg az olvasó számára az első, a tanulmányíró számára inkább az utolsó elfoglaltságot jelenti a tanulmányban a bevezetés. Miért? A bevezetés megfelelő megírásához a szerzőnek látnia kell, hogy mi az a befejezésben (konkludáló szakaszban) előadott lehatárolt állítás (ld. az Állítás lexikoncikket) amely mellett a tanulmányával kiáll. Azonban, hogy abban az értelemben lássa ezt az állítást, hogy képes elhatárolni néha megtévesztésig hasonló, de a tárgyaló szakasz érvei által nem alátámasztott állításoktól, nyilvánvalóan már meg kell állapítania ezeket az érveket, hiszen ez utóbbiak homályos ismerete esetén a lehatárolás is csak homályos lehet.
A bevezetés tartalmazza azokat az információkat, melyek indokolják a problémafelvetést és már első látásra kedvező megvilágításba hozzák a megoldási javaslatunkat. Emellett azonban az is feladatunk, hogy valamit a javaslatunk kialakításáig vivő utunkról is mondjunk. Milyen hiteles módszer, milyen fordulópontok mentén várhatja az olvasó mondanivalónk valószínűsítését vagy egyértelmű bizonyítását.

2) A gondolati útvonal kitáblázása

A tanulmány áttekinthetőségének minimuma, hogy legalábbis az írója számára teljesen világos legyen az érvelés vonalvezetése. Érdemes többször is kiemelni, hogy honnan is indul a gondolatmenetünk, hová tart, milyen útvonalon, milyen kitérőkkel. Ne feledjük, hogy a világosság egyben a meggyőzés alapvető eszköze is: aki nem ír világosan, hamar ráfogják, hogy leplezni akarja bizonytalanságát.

A legjobb, ha az útvonalról előzetes vázlatokat készítünk. Ez a tanulmányírás legelső lépése (miután a megfelelő forrásokat feldolgoztuk).

A tanulmány általános világossága nagyban múlik a szerkezet előzetes megállapításán. Nem írás közben kell kitalálni, hogy miről írunk. Leggyakoribb oka az írás kudarcának, hogy a szerző nem forgatja fejében, nem alakítja ki azt a mini-világot, melyben a mondandó elhelyezkedik. Vázlatot írni nem ugyanaz,mint egy teljes igényű szöveget szerkeszteni, hanem inkább az áttekintett források tételeit, érveit, eseményeit saját gondolataink, kritikáink, magyarázataink mini-világában elhelyezni. Ami pedig a legfontosabb: ezeket indokviszonyokba rendezni. A mini-világban megállapított indokviszonyokra épülhet majd rá a végleges megszövegezés, mint csontvázra a hús. A vázlat rögzítheti milyen sorrendben érdemes bemutatni a vonatkozó nézeteket és a különböző fogalmakat, milyen ötletekkel, megfontolásokkal szállhatunk szembe a kritizált állásponttal, bemutatással, értelmezéssel. A megfontolásaink bemutatása sorrendjének meghatározásakor segít, ha megvizsgáljuk, hogy melyik melyiket feltételezi elő, és mely továbbiakra jogosít. Takarékosan, egymásra épülően érdemes felhúzni érveink épületét, különben azt veszélyeztetjük, hogy mi magunk is eltévedünk benne.

Lényegbevágó vázlatainkat mindig magunkkal cipelhetjük, gyorsabban és hatékonyabban megvitathatjuk másokkal, mint egy véglegesre írt szöveget. Kipróbálhatjuk jövendő olvasóinkon, hogy mi a bonyolultság azon foka, amelyen még nem veszítik el sem érdeklődésüket, sem gondolatmenetünk fonalát. Ritka az olyan megvitatás, mégha beszélgetőpartnerünk kevéssé jártas is a területen, melyet követően ne vennénk észre magunkon, hogy ennek köszönhetően mi magunk is jobban értjük, hogy milyen is az valójában, aminek feltérképezésére vállalkozunk. Ha egy kávészünet tartama kevés mondanivalónk bemutatására, kezdjünk el gyanakodni: túl nagyot markoltunk.

Gyakran megesik az, hogy a lelkes tanulmányíró túl nagy feladatot akar vállalni dolgozatában. Ilyenkor általában az az eredmény, hogy a tanulmány olvashatatlanul sűrű. Amikor az új gondolatok egymás sarkát tapossák ritkán sikerül őket egyenként megfelelően elmagyarázni és védelmezni. Ezért jobb, ha nem akarunk túlságosan ambiciózusak lenni, és földrengető következtetésekkel előrukkolni egy pár oldalas tanulmányban. Inkább vállaljunk kevesebbet, mérsékelt ambíciójú, kicsi tetteket, de azt világosan, gondosan, jó indokokkal támogatva hajtsuk végre. Lassabb mozgás, pontosabb ív.

A vázlat megírása után érdemes a tanulmány egy munkapéldányát megírni. Ennek gyakori angol terminusa: a draft. A munkapéldány a vázlattal ellentétben már nem vázlatpontok, tételek, megfontolások rendezett listája, hanem egy folyamatos szöveg. Ez a szöveg azonban még mindig nem törekszik különösebb írásos eleganciára, a stílusa sokkal inkább egy egyszerű direkt próza. Rövid mondatokból áll és rövid bekezdésekből, egyszerű kifejezéseket használ. Felesleges, és gyakran nevetséges is, nagy szavakat, mély fogalmakat mozgósítani ott, ahol egyszerűek is megteszik. A dagályosság és modorosság elkerülése végett olyan kifejezéseket használjunk, amelyeket egyszerű beszélgetésekben használnánk.

Hogyan lehet az áttekinthetőséget biztosítani a folyamatos szövegben? Legelőször is avval, ha nem engedjük, hogy az olvasót a tanulmányunk vonalvezetéséről képzelegni, hanem annyira szembetűnővé tesszük számára a gondolatok és magyarázatok egymásrákövetkezésének logikai kapcsolatait, amennyire csak lehetséges. Ennek a legjobb módja kötőszavaink pontos, következetes használata. Kötőszavaink logikai jellegük szerint csoportokat alkotnak, lásd például az alábbiakat:

- mert; mivel; annál fogva, hogy; stb. [Magyarázóak]
- ekképp; ezért; amiből következik, hogy; tehát; stb. [Következtetőek]
- ugyanakkor; mindazonáltal; de; ellenben; noha; még ha; stb. [Ellentétesek]
- előbbi-utóbbi; egyrészt-másrészt; először-továbbá; stb. [Mutatók, rendezők, rangsorolók, stb.]

Ha ezeket a kifejezéseket mozgósítjuk a megfontolásainkat kifejező mondataink bevezetésében, akkor biztosíthatjuk, hogy az olvasó nem téved el, hanem nyomon követi azt az útvonalat, melyet számára a tanulmány ajánl a kérdés legjobb megválaszolása érdekében.

Egy további módja a világos szerkezet biztosítására, ha felidézzük, megnevezzük, beazonosítjuk, hogy épp mit teszünk. Szerkesztett példák:

- Avval kezdem, hogy…
- Mielőtt rátérnék, mi a bajom evvel a gondolatmenettel, előbb…
- Az idézett gondolatok arra engednek következtetni, hogy…
- Most pedig nekilátok, azon állítás védelmének, miszerint…
- További alátámasztása e gondolatnak, az, hogy…
- Egy jó példa ennek megvilágítására…
- Három okát látom annak, hogy elfogadjam…először..másodszor..harmadszor..
- Többféleképpen is megbukik ez az érv, egyrészt… másrészt…
- Láttuk tehát, hogy így gondolkodva nem lehet kikezdeni azt az érvet, hogy...

Ha a megcélzott olvasói kör nagyon jártas egy témában, el lehet hagyni bizonyos alapszintű magyarázatokat, de ha az érveink ezekre alapoznak, mindenképp érdemes beemelnünk ezeket is. A világos magyarázat, ha alapszintű is, sosem lehet bántó. A munkapéldány egyszerű prózája azt is biztosítja, hogy ne keverjük egybe kedvenc szerzőink stílusát valami furcsa egyvelegbe, hanem majd sajátunkat keressük a munkapéldányra támaszkodó végleges megfogalmazásokkor.

3) Rendezések

A fejezetek, bekezdések számozása egy további olyan eszköz, mellyel áttekinthetőbbé tudjuk tenni írásunkat. A tartalomjegyzék olyan, mint egy vázlat, az indoklások elhagyásával. A számozásnál a gondolatilag egymás alá rendelhető megfontolásokat a római és arab számok, illetve a számozásra használt latin és görög betűk váltogatásával kiválóan jelölhetjük.

Vagy arab számoknál maradva íme egy tanulságos példa:

Ludwig Wittgenstein Logikai-filozófiai értekezés, Wittgenstein 1989: 11. old.

A bekezdés bármely műfajú esszé számára alkalmas szövegtagolási egység. Az esszé folyamatos megszövegezésű értekező próza, egymást közvetlenül követő mondatok sorozata, melyek bekezdésekbe rendeződnek. A jó bekezdés mindig jellemezhető úgy, hogy noha sok, mégis határozottan egy is. Nagyban hozzájárulhat a világosság növeléséhez, ha a bekezdés első mondata ennek az egységnek bizonyos megcímzése, témamegadása, határozott kontrasztot képezve az előző bekezdésben kifejtett gondolattal. A bekezdés további mondatainak értelme pedig ennek az első mondatnak az összefüggésében határozódik meg.

Hosszabb esszék esetében (kb. 3000 leütés felett) megfelelő nagyobb egységet képező bekezdéssorozatot, tetszés szerint, alcímek alá rendelhetünk. Ez természetesen még áttekinthetőbbé teszi a munkánkat. Az alcímeket a részletesebb tartalomjegyzékben is feltüntethetjük fejezetcímek alá sorolva. Az alcímek hosszabb esszék esetén olvasási megállók szerepét is játszhatják, megadva a lehetőséget az olvasónak, hogy ne egy ülésre kelljen mindent végigolvasnia. Ugyanakkor sok alcím feltöredezheti az esszé egységét, a mondatok, bekezdések közti logikai kapcsolatok megőrzését nehézkesebbé teheti. Az alcímadás az általában vett címadás fő problémáját is hordozza: könnyű elvéteni, hogy pontosan miről is szól a felcímzett szakasz. Lásd még a Cím - lexikoncikket.

A jegyzetek lábjegyzetként való megjelenítése áttekinthetőbbé, gyorsabban olvashatóvá teszi a dolgozatot. Ha valamilyen speciális oknál fogva nem ragaszkodnánk a főszövegünk folyamatos, jegyzetolvasási kitérők nélküli olvastatásához, akkor válasszuk inkább a lábjegyzetes formát a végjegyzetekkel szemben. Rövid (egy-két oldalas) írásművek esetén természetesen a végjegyzet is ugyanolyan kényelmes megoldás lehet.

4) Fogalomválogatás és fogalom használat

Az esszé áttekinthetőségét növeli, ha fogalmaink megválasztásakor igazodunk a szakterület standard kifejezéseihez és ezeket következetesen, ugyanazon dolog jelölésére használjuk. A szóismétlés ezek esetében nem fogyatékosság, hanem erény, ne keressünk őket helyettesítő csúszkáló szinonímákat, mert következtetéseinket sodorhatjuk bajba. A következetes használatkor eltérő fogalom esetén az olvasó joggal gondolja, hogy különbseg tétellel van dolga.

5) Funkcionális szakaszok

A tárgyalási szakaszban különböző feladatú szövegegységekre lehet szükségünk. Van amikor összegyűjtött adatainkat rendezzük, közülük ügybevágóakat emelünk ki. Más álláspontok bemutatásakor inkább a pontos rekonstrukció a feladatunk. Argumentativ munkánk pedig ezekre az adatkezelő és rekonstruktiv szakaszokra épít. Az áttekinthetőseg növelése itt ezen különböző funkciójú egységek világos szétválasztásában és az áttérések nyílt kifejezésében áll. Az adatkezelő és rekonstruktív szakaszok jellegük miatt hosszasan lehetnek, lényeges azonban, hogy tanulságainkat a végén röviden is megfogalmazzuk, mielött még másik funkciójú szakaszba lépnénk. Ekkor az érvelés egyszerűen ezeket a kimondott tanulságokat mozgósítja. Speciális esetekben ezek a szakaszok egész fejezeteket is képezhetnek, vagy bizonyos szerkezeti átalakitások során, az adatkezelő és rekonstruktív szakaszok függelékbe is kerülhetnek.

6) Nem-szóbeli eszközök: Ábrák, grafikonok, táblázatok, illusztrációk

Műfajtól és témától függően felmerülhet az igény arra, hogy bizonyos érveinket adatok felsorakoztatásával, folyamatok tendenciáinak ábrázolásával tegyük meggyőzőbbé. Ugyanakkor ezek a nem-szóbeli, vagy nem pusztán szóbeli megoldások nem tipikusan az esszéműfajra jellemző eszközök. Mégis, pl. az észlelési illúziókról beszélve, sokkal szemléletesebbé és érthetőbbé tehetjük, hogy mi a Müller-Lyer-féle érzéki csalódás, ha elhelyezünk egy ezt ábrázoló ábrát,

mint ha szóban próbálnánk a vonalak elhelyezkedésének, a nyilak szögeinek, stb. leírásával elmagyarázni olvasóinknak, hogy milyen is ez az illúzió.
A grafikonok segítségével állapotváltozásokat, változási tendenciákat ábrázolhatunk különböző változók függvényében (pl. idő). A grafikonok mögött gyakran empirikus mérések állnak, amelyek szigorú, megbízható módszerekkel szerzett adatai egyrészt az ellenőrízhetőséget növelik, másrészt érvelésünk tudományosságát garantálják.
A grafikonok nyilvánvalóan különböznek az illusztrációktól, még ha azokat fejezik is ki egy elvont, fogalmi formában.

[Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Abstraction ]

A táblázatok fontos szerepet játszhatnak például akkor, amikor egy kérdéskörben különböző elköteleződésű, de egymással rendszerezhető viszonyban lévő álláspontokat alakítottak ki a szakemberek. Azon túl, hogy megadjuk az álláspontok szövegszerű jellemzését, nagy haszonnal jár, ha azok egymáshoz való viszonyát vizualizáló táblázatba is képesek vagyunk őket rendezni. Az alábbi példa a tudás mibenléte kapcsán kialakított álláspontokat segíti egymás viszonylatában látni:

[Forrás : http://www.ceu.hu/phil/farkas/epist_handout#two ]

Az idézés szabályai, a hivatkozások pontos megadásának kötelezettségei a nem-szóbeli eszközökre is vonatkoznak.

7) Érvelés: meghatározások, példahasználat

Az érvelés helyes, ha formálisan érvényes és igaz előfeltevésekre épül. Az áttekinthetőség biztosított ha kardinális meghatározásainkat explicite, hangsúlyozottan vezetjük be, szabatos formában adjuk meg, és a későbbiekben nem ezek valamilyen átfogalmazásával, hanem éppen ezekkel dolgozunk. A nyelvi megoldások gyakran elrejtik a formális érvényességet, figyelemmel kell lennünk a érvénytelen átmenetekre, ez utóbbiak azonosításában nagy hasznunkra lehet az informális logika tanulmányozása. A tartalmak érvelési formába emelése segítséget nyújt a tanulmány középső részeinek elrendezésében. Az érvstruktúrákat a rövid változatoknak is, és a stilárisabb végleges megszövegezéseknek is meg kell őrízniük. A bővítések és kitérők magyarázataikkal és kontextualizálással gazdagítják, szélesítik, vagy épp fókuszálják az előfeltevések értelmét. Az olvasó gyakori igénye, hogy az absztraktabb megfogalmazásokat konkrét példákkal tegye a szerző szemléletessé. Ezek megadása az ellenőrízhetőség és szavahihetőség szintjét is emeli.

8) Kiemelések

Folyamatos szövegünkben egyes lényegi pontokon bevezetett fogalmaik, sarktételként, meghatározásként vagy tanulságként megfogalmazott mondataink fontosabbak másoknál. Ráadásul szeretnénk, hogy az olvasó visszatérjen e fogalmakhoz és tételmondatokhoz a későbbiekben. Visszatalálását vizuálisan elősegíthetjük, ha a szövegünkbe úgynevezett kiemelő feladatú szövegformátumokat iktatunk. Az egyszerű szövegből kiemeli a fontosabb, hangsúlyosabb elemeket akár a dőltbetűs szedés, akár az aláhúzás, akár a vastagbetű. Fontos szabály azonban, hogy a folyószövegben való kiemelésekhez a három közül csak egyet használjunk. Ez általában a dőlt betű szokott lenni. Az aláhúzásokat az alcímeknek, a vastagbetűs szedést fejezetcímekek vagy épp a címnek szokás fenntartani. A megfelelő formátum tartása az irodalomjegyzék megadásakor is lényeges. A folyószövegben szereplő idegen szavakat, idegen nyelvű idézést dőlt betűvel írjuk.

Fontos szabály, hogy ne alkalmazzunk túl sok kiemelést, hiszen akkor semmit sem emelünk ki igazán. A valóban kardinális pontokon hassunk az olvasó memóriájára, különben csak eltompítjuk.
Folyószövegben lehetőleg ne váltogassuk a betűtípusokat és méreteket. Esetlegesen hosszabb tabulált idézések esetén használjunk valamivel kisebb betűméretet a folyószövegünkénél.

9) Nyomtatás

A nyomtatott papír még ma, a síkképernyők és e-bookok korában is őrzi előnyét abban a tekintetben, hogy a nyomtatott változatot olvasva jobban képesek vagyunk a nyelvtani, strukturális és megszövegezési hibáink áttekintésére, azonosítására. Nagyobb lélegzetvételű tanulmány írásakor ajánlatos a haladványainkat kinyomtatni és így is újraolvasni. A papírra jegyzett korrekturát és beágyazandó indokló, világosító elemeket azután a következő géphez üléskor azonnal érvényesíteni. A végleges változat kinyomtatásakor ügyelni kell, ha nincsenek eleve rögzített paraméterek ezügyben, a kellemes olvashatóság biztosítására. A túl nagy és túl kicsi betűméretek és sorközök kerülendők, elvonják az olvasó figyelmét a tartalomról. A margók mozgatásával egy lapra több szöveget tudunk helyezni, de ennek is határt szabhat a túl hosszú sorokkal szembeni olvasói ellenérzés. A tipográfia és a nyomtatás annál sikeresebb, minél kisebb olvasói erőfeszítés kell a bekezdések, a kulcsszavak, a gondolatmenet együttlátásához. Az új fejezetekből nem érdemes egyetlen sort (vagy ne adj isten csak a címet) a lap aljára zsúfolni, bátran használjunk ilyenkor oldaltörést. Ha fűzésre, kötésre kerül sor, érdemes a jobboldali margókat fél centiméterrel bővebbre hagyni.

II. Az ellenőrizhetőség biztosítása

Azért írunk esszét, hogy mások számára meggyőzően és hitelesen állítsunk valamiről valamit. A meggyőzés és hitelesség előfeltétele, hogy azok az információk melyekre állításunk, kritikánk, érvelésünk, véleményeink építenek ellenőrízhető módon jelenjenek meg az írásműben. Az ellenőrízhetőség hiánya esetén az olvasói bizalom joggal csökkenhet. Természetesen már az előző fejezetünk kiemelt témája, az áttekinthetőség is egyfajta alapvető biztosítéka az ellenőrízhetőségnek. Most azt vizsgáljuk, mit kíván az olvasói ellenőrízni és milyen területei vannak az ellenőrízhetőségnek, melyekre érdemes kiemelten gondot fordítani? Az alábbiakban két fő aspektusra bontva tekintjük át a legfontosabb szempontokat. Először a szakmai hitelesség, a tárgyterülethez sajátosan hozzátartozó korrektség meghatározó elemeit, majd a források, az adatkezelés és információ-feldolgozás lényegi szempontjait vesszük szemügyre.

1) Ellenőrizhető szakmai korrektség

Nehéz elképzelni olyan témát, kérdéskört, hacsak nem banális (mi volt előbb a tyúk vagy a tojás?), melyre vonatkozóan nem találunk, a kísérletünket (ez az esszé szó eredeti jelentése) megelőző, azt tisztázni törekvő, emberi gondolati erőfeszítéseket. Ezek között egyeseket az jellemez, hogy sajátos módszertani és tudományos standardok figyelembevételének köszönhetően a szóban forgó kérdések eldöntésében professzionális igénnyel lépnek fel. A módszereket és szakterületek elfogadott tárgyalásmódját az ilyen feldolgozások más kísérletekkel szembeni relatív sikeressége igazolja. Előzmények ismeretében nagy valószínűséggel jósol be jövőbeli eseményeket, illetve a kérdéskört környező fogalmak egy szélesebb körét teszi ellentmondásmentesen érthetővé. A professzionális megközelítések tényleges lehetőségeiről természetesen folynak tudományfilozófiai elmélkedések, de nekünk nem dolgunk most ezeket megítélni. Akárhogy is legyen, írásművünk minden bizonnyal szélesebb körű bizalmat kaphat, ha a feldolgozás szakmai standardjait követi. Vannak területek, ahol a tágan értett "szakmán" belül további rivális elméletek táboraival is találkozunk, pl. társadalomtudományok, filozófia, stb. A bölcsészettudományokban a gondosság jele, ha e a táborok és hagyományok írásunk előtt kialakult megközelítéseit igyekszünk saját argumentációnkat megelőzően rekonstruálni és az érvelésünk eredményét ezek viszonylatában támogatni. Az ilyen feltáró munka hosszúra, könyvnyi terjedelműre is nyúlhat bizonyos témákban. Az esszéíráskor ilyen hosszas munkára se mód, se szükség nincsen, mégis, ha csak röviden, és a teljesség igénye nélkül is érdemes tájékoztatni az olvasót arról, hogy milyen fogalmunk van az előttünk történtekről. Az ilyen bekezdéseinket szokás "a szakma álláspontjára" (state of art) való kitekintésnek nevezni. Az ilyen bekezdések olvasása növeli az ellenőrízhetőséget, biztosítja az olvasó számára a könnyebb megítélés lehetőségét.
Ha vitatkozó felek között akarunk döntést hozni, vagy egy vitát elutasítani, akkor is érdemes tömören ezek hagyományos álláspontját megjeleníteni. Lásd az alábbi rövid, példaadó bevezető szakaszt, amely pár sorban teremt nagy világosságot:

"Az univerzálé probléma olyan filozófiai probléma, amelynek az összes klasszikus megoldási javaslatával szemben végzetes ellenvetések tehetők. Úgy tűnik ugyanis, akár abból indulunk ki, hogy léteznek univerzálék, akár abból, hogy nem léteznek, logikailag inkonzisztens álláspontot képviselünk."

Tőzsér János "Wittgenstein és az univerzálé-probléma" Tőzsér 2001: 36. old.

Szakmai hitelességünkhöz tartozik az is, hogy érveléseinket érvényes formákban tesszük, és nem megtévesztő, nem bizonyító erejű okoskodások (szofizmák) segítségével. Erről részletesebben lásd: az Informális logika  részt.
Az ellenőrízhetőség alapvető biztosítéka a megfelelő hivatkozási rendszer. Ennek több típusa létezik. Lásd Jegyzetek lexikoncikket. Egyetlen követendő elv itt a következetesség. A tanulmányunkat a legtöbb esetben úgynevezett irodalomjegyzék kíséri. Ne tartalmazzon az irodalomjegyzékünk felesleges címeket, hisz nem általában vett ismeretterjesztés a funkciója. De tartalmazza mindazon forrásokat, melyek megítélésünk szerint legfontosabb, legmegbízhatóbb irodalmai az érintett kérdéseknek és azokat melyekre ténylegesen támaszkodtunk esszénk írásakor.

2) Forráskezelés

Köztudott, hogy korunk az információ korszaka, szinte bele fulladunk a mindenfelől ránkzúduló információ áradatba. Ezért talán a legnehezebben elfogadható szerzői mentegetőzés az, hogy nem talált a tárgyra vonatkozóan elegendő információt. Az igazán fontos ebben a tekintetben a megfelelő információ megszerzésének és kiválogatásának tudása.
Elegendő egy kulcsszóra rákeresni az interneten és azonnal látható mennyi fajta - igényes és igénytelen, hiteles és szélsőséges - megközelítése létezik a tárgynak. Ha betérünk egy könyvtárba, vagy egy könyvesboltba, csalódva állapíthatjuk meg, hogy mennyi mindent kellene elolvasnunk az adott részterületen való jártassághoz. Ez azonban nem teljesen igaz. Legtöbbször tökéletesen elegendő a könyvtárnyi szakirodalom egy töredékét áttanulmányozni. A lényegi nehézség ezeknek a hiteles, megbízható és lényegi információkat nyújtó forrásoknak az azonosításában és beszerzésében áll. Szerencsére egyre jobb, könnyen elsajátítható technikák állnak rendelkezésünkre az információ óceánon való tájékozódáshoz. Nem szükséges hosszú napokat töltenünk poros archívumokban (hacsak nem lényegi a munkánkhoz) , sem drága könyvekből nagybevásárlásba fognunk. Viszont igenis szükségünk van jól kigondolt stratégiára és technikákra a kereséshez.
Az, hogy pontosan hol érdemes keresnünk, vagy kezdenünk a keresést természetesen leginkább a választott tárgyunktól függ. Nehéz olyan forrást (könyvtár, internet, könyvesbolt, stb) találnunk, amely minden tárgyterületet ugyanolyan kimerítően támogat. Ráadásul, kis országunkban, sem az országos, sem az akadémiai, sem a specializált szakkönyvtárak nem képesek megvásárolni még kijelölt kutatási területük legalapvetőbb idegennyelvű irodalmait sem. Felkeresésükkor talán kellemesen böngészhetünk és szórakozhatunk, de a hatékony irodalomgyűjtésben nincsenek segítségünkre, hacsak nem céltudatosan valamely ott meglévő szakirodalomért megyünk.
Mindenesetre íme néhány fontosabb könyvtári lehetőség, ahol legalábbis magyar nyelvű irodalmak tekintetében tájékozódhatunk:

- Országos Széchenyi Könyvtár http://www.oszk.hu/index_hu.htm 
- Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára http://www.mtak.hu/ 
- Országgyűlési könyvtár http://www.ogyk.hu/ 
- Egyetemi könyvtárak a hagyományos egyetemi városokban
   lásd: www.mek.iif.hu/MEK/opac.htm 
- Szakkönyvtárak Akadémiai kutatóintézetekben
- Egyházi és magángyűjtemények
- Megyei és városi könyvtárak
- Múzeumok szakkönyvtárai

a) Szakértők

Minden szakterületnek vannak úgynevezett szakértő. Biztosan akad közöttük aki szívesen ad tanácsokat az érdeklődésünket felkeltő témák vizsgálatának helyzetéről, mikéntjéről, fontosabb irodalmairól. Érdemes először saját egyetemünk oktatóit felkeresni, hiszen nekik, ha a témával foglalkoznak, különösen értékes lehet érdeklődésünk. A professzorok bizonyára könnyedén sorolják a felfogásuk szerint legfontosabb irodalmakat és nézőpontokat, evvel azonban még egyáltalán nem kell megelégednünk, biztosan kihagyhatatlan, de nem feltétlen a legjobb forrásokra bukkanhatunk általuk. Mindenesetre a tájékozódást a szakértőkkel való konzultálással a legpraktikusabb kezdeni. Bizonyos területek esetén az egyetem falain túl kell mennünk, hogy találkozzunk velük (pl. múzeumokba, helyi szervezetekhez, stb).

b) Könyvtárhasználat

A könyvtár normális esetben a legalapvetőbb tájékozódási pont. Biztosan mindenki sokszor volt már könyvtárban, de vajon felderítette-e az ott rendelkezésre álló valamennyi speciális informálódási módot? Nem elég az olvasóterem szabadpolcain található szubjektíve szelektált művekkel megelégedni, venni kell a fáradtságot a katalógusokban (kézi, vagy gépi) való keresgélésre is. A nagyobb könyvtárak ma már hozzáférést nyújtanak más könyvtárak katalógusaihoz is, és ha a keresett irodalom magyarországi könyvtárban megtalálható, akkor, némi pénzzel zsebünkben, felkereshetjük a könyvtárunk könyvtárközi kölcsönzést irányító osztályát is. A külföldi beszerzés 2005-től sajnos nagyon megdrágult, megközelíti a könyv internetes megvásárlásának költségeit. Ha tudunk erre fedezetet szerezni, persze az internetes könyvesboltok bármikor rendelkezésünkre állnak. Ugyanezen internetes könyvesboltok (pl. www.amazon.com) gyakran, bizonyos oldalszám erejéig és a kiadványokban való belső keresés lehetőségével könnyen eldönthetővé teszik vajon szükségünk van-e a kérdéses kiadványra vagy sem. De az is előfordul, hogy a letölthető mennyiségben már meg is találjuk a keresett információt. Léteznek fizetős online könyvtárak is amelyek viszonylag olcsón éves előfizetést biztosítanak akadémiai kiadványok sokaságához (az egyik, talán legjobb ár/szolgáltatás viszonnyal dolgozó ilyen könyvtár a www.questia.com). A könyvtári katalógusok keresési feltételeivel való alapos megismerkedéssel sok időt takaríthatunk meg, és biztosíthatjuk, hogy a legfrissebb információkhoz jussunk a témánkban. Ez különösen fontos olyan területeken, ahol az információ gyorsan elavulttá, idejét múlttá válik. Egy-egy fontos könyvre, tanulmányra bukkanva jól tesszük, ha mindig rákeresünk esetlegesen e könyvről vagy tanulmányról megjelent könyvszemlére, kritikára, vitairatra. Ugyanakkor bizonyos területeken, mint a bölcsészettudomány, a gyorsan változó információk mellett kardinális szerepet játszanak a klasszikusok is. Szinte elképzelhetetlen, hogy valaki e területen úgy alkosson nagyot, hogy ne ismerné régi nagy bölcselők nézeteit, érveit és vitáit.

Íme néhány ötlet könyvtári tájékozódáshoz:

- Elektronikus könyvtári katalógusok - ezek használtához ma már ki sem kell lépnünk otthonról, interneten hozzáférhetőek.

- The Library of Congress of the USA - több mint 17 millió (mindenféle nyelveken kiadott) könyv adatait tartalmazza, kiváló keresési szűrési lehetőségekkel.

- CD-ROM-on vagy könyvtári hálózaton elérhető annotált nemzeti és szakbibliográfiák, adatbázisok (pl. filozófiai irodalmak kereséséhez kifelejthetetlen a The Philosopher's Index http://www.philinfo.org , mely egyben azt is megmutatja számunkra, melyek a szakterület színvonalas folyóiratai, kiadói, stb.). Az ezekhez való hozzérést gyakran korlátozza a magas előfizetési díj, ezért azt is meg kell tudnunk, melyik magyarországi könyvtárban fizetik elő a szóban forgó adatbázist.

- Folyóiratok repertóriumai, indexkötetei, absztraktjai - ezek ma már weben is megtalálhatóak igényesebb folyóiratok esetén. Az absztrakt vagy rezümé rövid összefoglalása egy cikk állításának és érvmenetének, érdemes elolvasnunk, mert gyorsan kiviláglik releváns-e az írás a mi kérdésfeltevésünkhöz vagy sem.

- Internetes levelező csoportok, szaktudósok blogjai - egy nagyon új, de rendkívül hasznos, naprakész információforrást jelentenek a szakterületekre specializálódott internetes levelezőcsoportok (pl. yahoogroups vagy googlegroops csoportok). Ezeken a listákon sok kollégára akadhatunk akit nagyon hasonló kérdések érdekelnek mint minket, könnyen lehet, hogy percek alatt olyan adatokra és irodalmakra tehetünk itt szert amit itthoni könyvtárakban hiába keresgélnénk. Nem is szólva a vitatkozás, a diszkusszió lehetőségeiről. Érdemes továbbá kedvenc cikkeink és tanulmányaink szerzőinek honlapjaira rákeresni, ahol a szerző esetleg még kiadatlan írásai is hozzáférhetőek. Fiatalabb szerzők gyakran blogot is nyitnak és tételeiket vitára bocsátják a nagyvilág számára, ezekből keresőszavakkal gyorsan rátalálhatunk a minket érdeklő részekre és újabb motivációkat találhatunk az írásra.

- Könyvtárosok
Ha nem találunk valamit, vagy elakadunk a keresgélésben, hozzájuk kell fordulnunk. Érdemes megkeresni az adott területre szakosodott könyvtárost, aki bizonyára említ majd olyan további forrásokat, amiket mi a leggondosabb keresgéléssel sem találtunk meg. A nagyobb könyvtárak gyakran szerveznek információs napokat, és vezetett gyűjtemény bemutatásokat is. Nagyon hasznos lehet az ilyeneken való részvétel.

c) Internet-használat

A web hálózata naponta több ezer új oldallal bővül. Így az internet egyértelműen a világ leggazdagabb információs tárháza. Ugyanakkor tartalmi szempontból nagyon vegyes minőségű, ezért a legnagyobb kihívás a webes keresgéléskor a talált dokumentumok hitelességéről való meggyőződés. Az első lépés a keresőszavak gondos kitalálása. Ha ezeket megfelelő mennyiségben és szakmaisággal azonosítjuk, sokkal nagyobb az esély, hogy nem távoli területeken landolunk. Rendelkezésre állnak továbbá a neten gondos szakmai útmutatók és gyűjtemények. Az itt belinkelt anyagokban szintén nagyobb bizodalmunk lehet. Az egyetlen probléma ezekkel, hogy frissítés híján hihetetlenül gyorsan elavulnak.
Léteznek azután speciális keresők is, melyek előválogatáson, intelligens szűrőkön keresztül juttatják hozzánk találataikat, nem pusztán a weblapkészítő kulcskifejezéseit kezelik. A keresők típusaival és működésmódjaival külön hasznos megismerkedni, hiszen, hogy milyen eredményt várhatunk tőle, nagyrészt működésmódja megértésén keresztül felbecsülhető.

d) Források hitelességi státuszára fordított figyelem

Hogyan ítéljük meg egy internetes forrás hitelességét, megbízhatóságát? Hadd adjunk erre pár hasznos szempontot (melyeket saját felhelyezett anyagainknál is érdemes figyelembe venni):

1. Elég alapos-e a forrás? Megmondja-e milyen alapokon nyugszanak információi, adatai? Vessük össze más forrásokkal: ha nagy az eltérés, legyünk gyanakvóak.
2. Milyen tekintélyeket sorakoztat fel? Ki írta az oldalt, vajon szakemberek számon tartjál-e az illetőt, tagja-e elismert szakmai közösségnek, intézménynek? Milyen más publikációi vannak? Írtak-e könyvéről recenziókat? Milyeneket? Ha van honlapja, miről árulkodik? Valós-e a szervezet, melynek tagjának vallja magát? Egyetemi, akadémiai oldalakon nagyobb bizalmunk lehet.
3. Van-e, lehet-e valamilyen intézményi, kereskedelmi, vallási, stb. nyomás a szerzőn, mely megközelítését veszélyesen egyoldalúvá teszi? Van-e valami bújtatott érdek (reklám, stb) a szövegben, mely embereket jellemez, de a témát önmagában nem. Pl. az állatkísérletekről olvasható "tények" vajon egy kozmetikai cég oldalairól vagy független kutatóktól származnak-e?
4. Mennyire részletekbe menő a kérdéses forrás? Ha elvész az általánosságokban, természetesen nem sok hasznát vesszük, de ha túlspecializált és részletekben elvésző akkor nagy nehézséget okozhat a megértése és rekonstrukciója. Vajon nem csak egy töredékével foglalkozik-e a teljes problémának, nem torz-e a fókusza? Figyelemmel van-e arra, hogy bizonyítékokat hozzon állításaira? Nyílnak-e további linkek hiteles publikációk irányába?
5. Nem idejétmúltak-e az információi? Mikor frissítették utoljára az oldalt? Élnek-e még a belinkelt oldalai?
6. Nem mond-e szögesen ellen más ügybevágó forrásoknak? Ha igen, mi lehet az oka?

e) Etikai kérdések

Ne feledjük, amit mi megtalálunk, mások is ugyanolyan könnyen megtalálják, és nem lesznek nagy véleménnyel írásunkról, ha hivatkozatlan források bölcsességénél többet nem találnak benne. Gondosabb, jártasabb konzulensek és bíráló tanárok a szöveg stílusából, annak mozgásaiból, fogalomhasználatából hamar, és elég pontosan meg tudják becsülni annak eredetiségét, sőt ötletük is van, hogyan találják meg gyorsan a hivatkozatlan forrást, ha bizonyítaniuk kell a jelzetlen átvételt.

III. A szavahihetőség biztosítása

Ha az eddigi áttekinthetőségi és ellenőrízhetőségi szempontokban gondosan jártunk el, akkor már sokat tettünk szavahihetőségünk biztosítása érdekében. De e tekintetben is kiemelhetőek bizonyos lehetőségek.

Ha tekintélyekre hivatkozunk, legyünk kritikusak. Tegyük explicitté, hogy miért épp azok a tekintélyek és forrástípusok az ügybevágóak, melyekre építjük argumentációnkat. Ne idézzünk hosszan és feleslegesen. Lehet, hogy szép stílusa van az idézett szerzőnek, mégis igyekezzünk a választott témánk szempontjaira összpontosítva, röviden idézni. Ha idézett szerzőnk sajnos elbolyong mondataiban, akár e mondatokat is megszaggathatjuk, megőrízve tartalmi sértetlenségüket. Ilyenkor a kihagyott részt zárójeles háromponttal "(...)" jelöljuk, illetve saját értelembiztosító betoldásainkat szögleteszárójelek közé téve [xyz] adjuk meg, mint pl. az alábbi példában:

"A harmincas évek második felétől Carnap a tudománylogika "centrális kérdésé"-t, a tudomány és a tapasztalás folyamata közötti kapcsolat problémáját az "igazság" helyett a "sikeresség" mércéjét használva próbálta megválaszolni. Amellett foglalt 'allást, hogy az, hogy milyen nyelvi formát fogadunk el, nem kognitív, hanem gyakorlati kérdés, azaz kizárólag "azok a célok fogják meghatározni, hogy mely tényezők lényegesek a döntés tekintetében, amelyekre a nyelvet szánjuk (...). A döntő tényezők közé tartozhat (...) [e nyelv] hatásossága, eredményessége és egyszerűsége." A lehetséges nyelvek közül az idő választja ki a hasznosakat, és kiküszöböli a funkció nélkülieket."

Laki János "Bábel", Laki 2000: 53. old.

Az is növeli szavahihetőséget, ha a tekintélytől a legmarkánsabb, leglényegbevágóbb sorokat emeljük ki. A tájékozott olvasó előbb-utóbb megérzi, és elismeri a biztos kezet.

A jó, követhető argumentáció a szavahihetőség általános biztosítéka. A bekezdéseket összefűző közvetlen indokviszonyok arról árulkodnak, hogy a témát lepároltan, alaposan átgondolva adja elő a szerző. Az ilyen jellegű szöveget húzással lehet kialakítani: a munkapéldányunk szövegét úgy húzzuk meg (ti. töröljük bizonyos részeit), hogy közben semmi lényeges információ ne vesszen el. Az átírás hatására a szöveg határozottan tömörebbé válik és az indokviszonyok jelenléte kivehetőbb lesz.
Fontos az is, hogy a téma feldolgozását irányító előfeltevéseinkre, ne az olvasónak kelljen rájönnie. Igyekezzünk ezeket előzetesen megfogalmazni, értékelni, megvédeni. Az előfeltevéseink vállahatósága melletti indoklást képezhet a fentebb tárgyalt "a szakma álláspontjá"-t rekonstruáló szakaszunk. Ha megmutattuk, hogy ez legalábbis nem zárja ki előfeltevéseinket (megvédendő megérzéseinket), akkor minden bizonnyal szavahihetőbbé tettük megközelítésünket.

A témánk tárgyalásában meg kell találnunk az általánosság megfelelő szintjét. A túl általános kidolgozás azt a benyomást teszi az olvasóban, hogy trivialitások sorozatát olvassa. A túlrészletezett bemutatás pedig elbizonytalanítja az argumentáció követésében, és az álláspontunk valószinűségének növekedését így nehezebben tudja nyomon követni. A szigorú, akár formális érvelésben is el lehet bolyongani a tárgytól. Az előzetes megtervezés persze segíthet megtalálni azt a szintet, ahol a bemutatás megtalálja az egyszerűsítés és a pontos kidolgozottság közti kompromisszumot.

Az esszéírás első fázisa a gondolat, a mondanivaló megtalálása. Ez azonban mindig egy válasz valamilyen előzetes kérdésre. Sokat segít, ha nem a mondanivalónkat hajtogatjuk a megtervezéskor, hanem a mögötte meghúzódó kérdéseket megfogalmazzuk és megpróbáljuk kritizálni őket. Valóban ezek-e a legjobb kérdések? Ha nem, akkor mit kellene inkább kérdeznünk? Ha változtatunk a kérdésünkön, milyen változást jelent ez a rá választ képező tételünk megfogalmazásában. A jó kérdés és megközelítés ügyében folytatott önkritikus nyomozás szövegbeli megjelenítése növeli a szerző szavahihetőségét. A káros, és elkerülendő túlzás itt abban áll, ha valaki túlságosan relativistán fogalmaz, menet közben vált kérdést, és nem áll ki, legalábbis ideiglenesen egy problémamegfogalmazás mellett az esszéjében.

Bizonyára van, amit nem lehet elégszer kiemelni és hangsúlyozni, mégis érdemes elkerülni a tautológiákat és redundáns újrafogalmazásokat az esszében. Ha az olvasó azt érzi, hogy oldalakon kersztül ugyanarról van szó, nem biztos, hogy eljut az esszé végéig. Ne bombázzuk az olvasót a szükségesnél több információval, ráhárítva evvel a forrásértékelés feladatát. Világosan követhetőnek kell lennie, hogy egy (pláne hosszas) rekonstrukciót milyen tematikus tétek tesznek elfogadhatóan indokolttá. Ha ezeket nem tesszük nyilvánvalóvá, akkor azt hihetik rólunk, hogy nem tudjuk, mit akarunk mondani esszénkkel, ez nyilvánvalóan aláássa szavahihetőségünket és egy távolabbi startkockába kényszerít minket akkor is, amikor mondani szeretnénk valamit.

IV. Gyakorlati útmutatás az esszéírás kezdeti lépéseihez

Az itt javasolt útmutatásnak pusztán segítségnyújtási célja van. (Az útmutatás az http://www.essaypunch.com/ honlap anyagaira támaszkodik.) Nem akarjuk azt állítani, hogy minden tanulmány így születik vagy így kellene születnie. A belekezdés nehézségével küszködő szerzők dolgát igyekszik megkönnyíteni. Az útmutatás módja egy ránagyítás az esszéírás folyamatára, három lépésben: madártávlat, Zoom1, Zoom2.

Az esszéírás folyamata madártávlatból:

1. Gondolataink leírása és rendezése
2. Kisebb rendezett fogalmi vázak alcímezett bekezdésekké történő átírása
3. A bekezdések összekapcsolása, az esszé létrehozásának végső lépései

Zoom1:

Zoom2:

1. Gondolataink leírása és rendezése

1.1 A téma meghatározása.

1.1.1 Írjuk le a témánkat egy megfelelő kifejezéssel vagy mondattal

1.1.1.1 Mitől megfelelő? E kérdésre a válaszokat lásd a "Miről?", "Kinek?" és "Mit?" fejezetekben! Világos, hogy a témaleírásban alkalmazott fogalmak azoktól az előfeltevéseinktől függenek, amelyeket a vállalt tematikus fókuszról, és a megcélzott olvasóközönség e kérdéskörbeni jártasságáról tartunk.

1.1.1.2 Ne feledjük, a téma mindig avval az igénnyel lép fel, hogy keretein belül valami mellett vagy ellen érveljünk! Fogalmazzuk meg állítás-tagadás (pro-kontra) párban, az (obligált) esszénk tematikus fókuszának megfelelő fogalmakban a dilemmánkat!

1.2 Az írást megelőző fogalmi munka

1.2.1 Ötletelés: listázzuk valamennyi idevágó és egymástól elfogadhatóan megkülönböztethető gondolatunkat! Ne írjunk egész mondatokat, csak kulcsszavakat!

1.2.2 Rendezzük ezeket pro/kontra csoportokba, aszerint, hogy a kulcsszó mögötti megfontolás a dilemma mely megoldását támogatja.

1.2.3 Becsüljük fel a kulcsszavak kifejezte gondolatok súlyát a főkérdésünk eldöntésében. Lássuk el őket "erősebb", "gyengébb", és "releváns még", stb. címkékkel, majd ezeknek megfelelően írjuk fel őket rendezetten.

1.2.4 Mérlegeljük a pro-kontra megfontolásainkat, azok egymáshoz képesti erősségét, vitathatatlanságát, stb. és válasszuk ki az opciók közül, melyik mellett kiséreljük meg az érvelést!

1.3 Állítás-megfogalmazás

1.3.1 Kiválasztottuk az opciót. Ez azonban még csak egy homályos irányt jelöl. Próbáljunk meg ehhez az irányhoz szabatos, bevállalható kifejezést keresni.

1.3.2 Járjunk el gondosan, hiszen az esszénk végső állításáról van szó. Hozzuk ezt a kifejezést mondatformára úgy, hogy annak formájára, kitételeire már indokaink hatással legyenek. Javaslat: a tételmondatunk inkább állító formájú legyen mintsem tagadó. Az érvelhetőség növelhető megszorító mellékmondatok beépítésével - ettől persze az állítás ambíciózussága csökken, szerényebb lesz.

1.4 Vázlatépítés alcímezéssel

1.4.1 A vázlat nem más mint egy, az állítás elfogadhatónak nyilváníthatóságá-ig való eljutás terve. A terv felépítésében segítségünkre lehet, ha megpróbál-juk fentebb megfogalmazott pro-kontra indokló kifejezéseinket típusokba sorolni.

1.4.2 A típusokhoz keressünk egyszavas vagy rövid kifejezésekből álló elnevezéseket. Ezek a későbbiekben az esszénk tárgyaló szakaszainak, vonatkozó bekezdéscsoportjainak alcímeiként szerepelhetnek. A jó és pontos alcímek megtalálásához érdemes ismételten áttekinteni az ötletelés közben született gondolatainkat. Az alcímnek minél pontosabban, a lehető legközelebbről kell megjelölnie az alátartozó indoklásokat.

1.4.3 Az alcímek alá tartozó bekezdések (legalább kettő) illeszkedjenek a típusba, és sorrendjük a gyengébb indoktól az erősebb felé mutasson.

1.4.4 Az átláthatóság növelésére a vázlatban alkalmazzuk számozást!

1.5 Lebegtetett rögzítésű revíziók

1.5.1 A vázlatjavítás módszere lehet például az alábbi eljárás: kössük le az alcímeket és igazítsuk hozzá az érvmegnevező kifejezéseink megfogalmazásait, majd fordítva, rögzítsük az utóbbiakat és az előbbieket írjuk át megfelelőbbé.

2. Kisebb rendezett fogalmi vázak alcímezett bekezdésekké történő átírása
- Ezen a ponton kezdünk bele az egyszavas vagy rövid kifejezésekkel elnevezett tételek és érvek mondatokká való átírásába.

2.1 A programadó bevezető bekezdés megírása

2.1.1 Ebben a bekezdésben az első mondatunk nem más mint a tételünk. Az erősebb megfogalmazást az egyes vagy többes szám első személyű személyes névmások használatának mellőzésével biztosíthatjuk. Az állításunk nem adtól lesz sikeresen védhető, hogy mi gondoljuk, hogy így van, hanem attól, hogy mi a tartalma.

2.1.2 Mik legyenek a bevezető bekezdés további mondatai? Egy lehetséges megoldás a munkapéldány számára, ha e mondatok a kialakított alcímek szavait, kifejezéseit felhasználva, az általuk jelölt érvtípusokról egy előzetes ismertetést adnak: ilyen és ilyen típusú érvekkel kívánunk eljutni konklúziónkig. Alcímenként egy-egy külön mondatot is alkalmazhatunk, de egyetlen mondatba is sűríthetjük az alcímeink kifejezte tartalmat. A későbbiekben úgyis mást se teszünk mint részletezzük ezeket.

2.1.3 A szövegünk átdolgozásaikor a változtatások az alcímeket is érinthetik, e változásokat a bevezetés nekik megfelelő újrafogalmazásával nyomon kell követni.

2.1.4 A bevezetésmondatok megfogalmazásánál a következőkre érdemes figyelni:
- továbbra se használjunk személyes névmásokat,
- ne szószerint szerepeljenek e mondatoban az alcímek kifejezései,
- itt még ne érveljünk, csak ismertessünk (azaz a rákövetkező mondatok ne indokló, magyarázó kötőszavakkal kapcsolódjanak az első, tételmondatunkhoz),
- A tételmondatot követő mondatokat igyekezzünk izgalmas logikai vagy narratív viszonyba hozni (ezt persze később a stiláris revízióknál újragondolhatjuk)

2.2 Alcímzett tartalmi egységek (érvelések) megírása

2.2.1 A tárgyalást (argumentatív szakaszt) az érvkifejezések tartalmi kibontása adja.

2.2.2 A vázlatunk sorrendjét követve vegyük sorra az alcímzett témákat és az alájuk sorolt bekezdésalkotó érvkifejezéseket alakítsuk egész mondatokká; premisszák és konklúziók sorozatává.

2.2.3 Altémamegjelölést kifejező mondat legyen a bekezdés első mondata, mely kontextuálisan bekapcsolja az alább következő megfontolásokat a főtéma alá. Először mindig nyersen írjunk. Később még számos alkalom nyílik megszorítások vagy épp kitérők hozzátételére, nem is beszélve a stiláris elemekről.

2.2.4 Az altémák kiefjtésénél a már előzetesen elmondottakkal, ha szükséges, kapcsolatot kell létesíteni (visszautalni). Kiváltképp fontos ez ha az aktuálisan mondásra kerülő dolgoknak a jogosítványai a korábban elmondott dolgok.

2.2.5 Az alfejezetek záróbekezdései kis összefoglalások, tanulságlevonások legyenek, melyekről mutassuk meg, hogy azok támogatják főtételünket.

2.3 Szerkezeti revíziók

2.3.1 Újraolvasáskor gyakran előfordul, hogy alfejezetek sorrendjének megfordítását indokoltnak látjuk. Az ilyen változásokat, átszervezéseket ne feledjük minden szükséges helyen követni.

2.3.2 Előfordul, hogy terjedelmi korlátozásainkat meghaladó mennyiséget írtunk. Idevágó tanácsainkat lásd a Szerkezeti elemek átalakítása szakaszban.

2.4 Koherenssé tétel

2.4.1 A koherencia természetes vagy logikus kapcsolatot jelent. A gondolatok közti problémamentes, akadálytalan átmenetet jelöli. Ha az az érzésünk támad, hogy bekezdések tartalmai között túl nagy szakadékok, ugrások vannak, akkor illesszünk be olyan mondatokat, megfontolásokat, kiegészítő kifejezéseket melyek ezeket mérséklik, eltüntetik. Néhány hasznos kifejezés: "hasonlóképpen", "egy másik esetben", "valójában", "továbbá", "eképp", "végül"

2.5 Összefoglaló, konkluzív bekezdés megírása

2.5.1 Az összefoglaló, konkludáló bekezdés ugyanazt mondja el, mint a bevezetés avval a különbséggel, hogy beépíti a tárgyaló-argumentatív szakasz legfontosabb, legkritikusabb tanulságait. Árnyalja, pontosan lehatárolja a tételmondatot, bizonyos olvasataitól elzárkózik.

3. A bekezdések összekapcsolása, az esszé létrehozásának végső lépései

3.1 Az első munkapéldány (draft) kialakítása és áttekintése

3.1.1 Ha idáig megvagyunk rendelkezésünkre áll esszénk első munkapéldánya.

3.1.2 Az áttekintést segíti, ha előzetesen elkészített vázlatunkba átvisszük a munkapéldány írása és revízióinak a megfelelő tanulságait.

3.1.3 Ellenőrízzük, hogy világosan és az van-e ígérve a bevezető bekezdésben, amit végül is kiviteleznünk sikerült. Ha nem, tegyük meg a megfelelő módosításokat akár a bevezetés szövegében, akár a tárgyalás megfelelő passzusaiban.

3.1.4 Ha szükséges, még van lehetőség a bekezdések sorrendjének felcserélésére is.

3.1.5 A változásoknak megfelelő korrekciókat, ha érintik, tegyük meg a következtetéseket levonó utolsó bekezdésekben is.

3.2 Javítások

3.2.1 Tartalmi javítások: az argumentativitás növelése, az összetartozás, koherencia biztosítása.

3.2.2 Stiláris javítások: a szöveg érdekessé, élénkké tétele, a szóismétlések megszüntetése.

3.2.3 Mondatszerkezeti javítások: ellenőrízzük, hogy teljes mondatokat írtunk-e!

3.2.4 Nyelvtani javítások: a szövegszerkesztőbe beépített ellenőrző használatán túl jó, ha esszénk egy kinyomtatott példányát mással is elolvastatjuk. (Ha lehet hangos olvasással).

3.3 Korrektúra

3.3.1 A publikálást megelőző utolsó stiláris, mondatszerkezeti és nyelvtani ellenőrzés. Javítások felvitele egyezményes jelekkel.

3.4 Végső nyomtatási formára hozás

3.4.1 Webes vagy papír formátumok más-más standardokat igényelnek.

Tovább a következő fejezethez >>>