7.9. A definíció

Az esetleges félreértéseket szavaink definiálásával kerülhetjük el. A definíciók osztályozhatók céljuk, a dialógusban betöltött szerepük és formájuk szerint.

A definíció célja

Vannak olyan definíciók, amelyek elsődlegesen az illető dolog pontos elhatárolására irányulnak, és olyanok, amelyek az illető kifejezés jelentését igyekszik megragadni. Vegyük például a "közjogi méltóság" kifejezést. Ha az elhatárolás a célunk, akkor legjobb, ha taxatíve felsoroljuk kik a közjogi méltóságok (köztársasági elnök, az alkotmánybíróság elnöke, stb.). Egy ilyen definíció alapján könnyű eldöntenünk, hogy valaki közjogi méltóság-e vagy sem. Csakhogy ebből a definícióból nem derül ki, hogy mi az, ami ezeket a funkciókat összekapcsolja, amiért ezeket ugyanazzal a névvel illetjük. Ha a kifejezés jelentése érdekel, inkább úgy kell definiálnunk, hogy valamely, az alkotmányos berendezkedés szempontjából kulcsfontosságú tisztség viselője. Ennek persze megvan az a hátránya, hogy nem teszi világossá, hogy pontosan kik a közjogi méltóságok. (Mi a helyzet például az országos rendőrkapitánnyal?) Bizonyos esetekben a definíció mindkét célt megvalósítja. Például a háromszög definíciója ("három egyenes által határolt síkidom") tökéletesen alkalmas a háromszögek azonosítására, de azt is elmondja, milyenek az így elhatárolt dolgok. Sok esetben azonban választanunk kell aközött, hogy a dolog elhatárolását tesszük lehetővé, vagy a szó jelentését világosabbá.

A definíció szerepe a dialógusban

1. A bevezető vagy stipulatív definíció újonnan bevezetett kifejezésnek ad jelentést, vagy az általunk választott sajátos értelmet magyarázza el.

A továbbiakban az "evolúcióelmélet" kifejezést a szokásosnál tágabb értelemben fogom használni. Evolúcióelméletnek nevezek majd minden elméletet, amely tagadja a fajok állandóságát, s azt állítja, hogy a korábbiakat felváltó fajok valamilyen - mindegy, hogy milyen - értelemben fejlettebbek a korábbiaknál.

2. A lexikális definíció egy kifejezés szokásos jelentését magyarázza el. Az értelmező szótárak ilyen definíciókat szoktak tartalmazni.

Az unokatestvér valamely szülő testvérének a gyermeke.

3. A pontosító definíció egy ismert, ám az adott kontextusban nem kellőképpen határozott jelentésű kifejezés jelentését rögzíti. A hétköznapi célokra elég pontosan tudjuk, hogy mit jelent valakinek súlyos sérülést okozni. A jog azonban szükségessé teszi ennek pontosítását.

A súlyos testi sértés bűncselekménynek minősülő olyan jogellenes magatartás, mellyel az elkövető más testi épségét vagy egészségét sérti, ha a sérülés vagy betegség nyolc napon túl gyógyul.

4. Az elméleti definíció valamilyen jelenség értelmezése tudományos elméleteink révén.

A hő a molekulák átlagos mozgási energiája.

Ezek különbsége talán jobban megérthető, ha összehasonlítjuk őket abból a két szempontból, hogy mennyire van szabad kezünk az ilyen definíciók megalkotásakor, illetve hogyan lehetnek e definíciók hibásak.

• A bevezető definíciókat tetszésünk szerint alkotjuk meg. Csak akkor hibásak, ha nem sikerül velük megragadnunk, hogy milyen értelemben szándékozunk a kifejezést használni.
• A lexikális definíciónak a szó bevett jelentését kell megragadnia. Itt nincsenek alternatívák.
• A pontosító definíció alkalmassága a szituációtól függ. A bíró és az orvos számára a súlyos sérülés másként pontosítható. Az ilyen definíció akkor hibás, ha kifejezés homályosabb marad annál, mint amit a kontextus szükségessé tesz.
• Elméleti definícióból rendszerint csak egy lehetséges, mert az illető dologról egy helyes elmélet létezik. Akkor hibás, ha tudományos elméletünk téves.

A definíció formái

1. A definíciók klasszikus formája az, hogy megadjuk a definiálni kívánt dolgot tartalmazó osztályt (genus proximum), és azt a meghatározó sajátosságot (differentia specifica), amely elkülöníti az illető dolgot a tartalmazó osztályba tartozó egyéb dolgoktól.

A háromszög három egyenes által határolt síkidom.

2. Sok esetben ez a forma túlságosan merev. A kifejezés alá tartozó dolognak olyan sok kritériumnak kell eleget tennie, ami nem foglalható bele egyetlen mondatba. A felsőoktatási törvény például így határozza meg a felsőoktatási intézményt:

A felsőoktatási intézmény a Ptk. 29. §-ának (1) bekezdése alapján, az e törvényben meghatározottak szerint létrehozott és működő jogi személy.

Ez akár értelmezhető klasszikus definíciónak is, ahol a tartalmazó osztály a jogi személy, csakhogy a meghatározó sajátosságot egy 150 oldalas szöveg tartalmazza! Az ilyen definíciókat, amelyek részletesen leírják az illető dolgot, kontextuális vagy implicit definícióknak szokás nevezni.

3. Az operacionális definíciók [specker] elhatárolására irányulnak. Megadnak valamilyen műveletet vagy eljárást, amelynek eredménye eldönti, hogy vizsgált dolog az adott fajtába tartozik-e.

Egy folyadék akkor és csak akkor savas, ha a lakmuszpapírt pirosra színezi.