7.7. Demagógia

Egy lap a következőképpen buzdított arra, hogy vegyünk részt, és szavazzunk "igen"-nel azon a népszavazáson, amelyen arra a kérdésre kellett válaszolni, hogy lehetővé tegyük-e a határon túli magyaroknak a magyar állampolgárság megszerzését.

Soha még ilyen nagy horderejű döntést a magyar nemzet nem hozott. […] ön, kedves olvasó, éppen ön dönt arról, hogy magyar embernek számít-e az, akinek magyar az agya, magyar a lelke, magyar az otthona, magyarul álmodik, magyarul sóhajt, magyarul nevet és magyarul sír, de valami kíméletlenül ostoba végzet kirekesztette őt a saját nemzetéből. […] Ön most, kedves olvasó, ezzel a döntéssel igazságot adhat Magyarországnak. Ön most a megosztott politikai elit helyett és fölött, gyakorolván a nép ama fölséges jogát, hogy döntsön saját sorsáról, ön most […] visszaajándékozhatja a magyar népnek hitét és becsületét. [...] Sokan sokat tettek azért, hogy eljöjjön ez a csodálatos nap. Köszönet és hála a bátraknak és hűségeseknek, mert megadták a lehetőséget annak, hogy mi is próbára tegyük a magunk hűségét.

A szövegben első pillantásra feltűnő az erős érzelmi tartalmú kifejezések burjánzása ("nagy horderejű döntés", "kíméletlen ostoba végzet", "igazságot ad", "fölséges jog", "sors", "hit és becsület", "csodálatos nap", "bátor", "hűséges"). Ami kevésbé feltűnő, hogy nem lehet megállapítani, hogy a szöveg egyes mondatai mit is állítanak. Az általános üzenet világos, de az egyes mondatok tartalma azonosíthatatlan. Rendszeresen ismétlődik a következő minta: ha a kifejezéseket a szokásos értelemben vesszük, az állítás hamis; ha pedig feltételezzük, hogy az állítás nem hamis, nem állapítható meg, hogy a szerző mit is állít. Vegyük sorra.

"Soha még ilyen nagy horderejű döntést a magyar nemzet nem hozott." - A NATO-csatlakozás és az EU-ba való belépés sokkal komolyabban befolyásolta az ország sorsát, mint ez a népszavazás. És akkor még nem beszéltünk a második világháborús hadüzenetekről, a kiegyezésről, a Habsburg-ház trónfosztásáról, stb. Vajon itt egyszerű tévedésről van szó, vagy a szerző valamilyen sajátos szempont alapján rangsorolja a döntések horderejét? Az utóbbi esetben mi ez a szempont?

"ön dönt arról, hogy magyar embernek számít-e az, akinek magyar az agya, magyar a lelke, magyar az otthona, magyarul álmodik, magyarul sóhajt, magyarul nevet és magyarul sír, de valami kíméletlenül ostoba végzet kirekesztette őt a saját nemzetéből." - A "magyar az agya", "magyar az otthona" stb. kifejezések nyilván az identitást fejezik ki: azt, hogy valaki közösséget vállal a magyarsággal, magyarnak vallja magát. A kérdés, melyet el kell dönteni, tehát az, hogy "magyar embernek számít-e", aki magyar identitású. Az, hogy a szövegben a "számít" kifejezés szerepel a "számítson" helyett, azt sugallja, hogy ténykérdésről van szó. Ha a "magyar ember" kifejezést magyar identitásúként értelmezzük, akkor e ténykérdésre igennel kell felelnünk, hiszen a magyar identitásúak nyilvánvalóan magyar identitásúak. (Ezt az is tudja, aki nem találja meg az országot a térképen.) Csakhogy egy népszavazáson nem lehet tényekről dönteni, banális tényekről pedig még kevésbé. A népszavazás ismeretében a "magyar ember" kifejezésnek azt kell jelentenie, hogy magyar állampolgár. A szöveg tehát kétértelműen használja a "magyar ember" kifejezést, s ezzel azt sugallja, hogy a népszavazáson feltett kérdés egy nyilvánvaló tény ismeretében eldönthető.

"Ön most, kedves olvasó, ezzel a döntéssel igazságot adhat Magyarországnak." - Mit jelent itt az "igazságot adni"? A döntés nem szolgáltathat igazságot Magyarországnak. Nem állítja vissza a trianoni döntések előtti állapotot, s nem is nyújt kárpótlást az országnak. Talán a döntés igazat adhat Magyarországnak? Miben?

"visszaajándékozhatja a magyar népnek hitét és becsületét" - Először: visszaajándékozni azt lehet, amit elvesztettünk. Az állítás ezért előfeltételezi, hogy elvesztettük hitünket és becsületünket. Másodszor: hinni csak valamiben lehet. A megfogalmazás homályban hagyja, hogy miféle hitünket nyerhetjük vissza. Harmadszor: a becsület nem olyan dolog, amit az ember visszaadhat önmagának. A becsületet vissza lehet szerezni, ha olyan dolgokat teszünk, ami megváltoztatja mások rólunk alkotott véleményét. Eredményezheti a döntés azt, hogy a nem magyarok sokkal elismerőbben fognak gondolkodni rólunk?

"Köszönet és hála a bátraknak és hűségeseknek, mert megadták a lehetőséget annak, hogy mi is próbára tegyük a magunk hűségét." - Az bátor, aki komoly kockázatot vállal. A demokráciában az a jó, hogy a politikai cselekvéssel az ember nem vállal személyes kockázatot. Egy politikust bátornak lehet nevezni, ha politikai kockázatot vállal, vagyis ha olyan ügyek mellett áll ki, hogy kiállása révén csökkenhet népszerűsége és újraválasztásának esélyei. A népszavazás kezdeményezői azonban nem vállaltak sem személyes, sem politikai kockázatot. Akkor miért bátrak? Nem világos továbbá, miféle hűségről van szó. Ki vagy mi iránt hűségesek azok, akik pártolják a népszavazási kezdeményezést, illetve "igen"-nel szavaznak? Próbára tenni valamit akkor lehet, ha a próbán el lehet bukni. De ha valaki részt akar venni, és meghatározott módon akar szavazni, nehéz elképzelni, hogy ez ne sikerüljön neki.

A szövegből jól megállapítható a demagógia legfontosabb nyelvi jellemzője: erőteljes érzelmi tartalmú kifejezések homályos használata. Az ilyen szövegek úgy hatnak, hogy érzelmi tartalmuk révén elterelik a figyelmet a szöveg tartalmáról. Ha az olvasó eleve hajlamos egyetérteni a szerzővel, akkor a szöveg erőteljes érzelmi választ vált ki belőle. Azt kapja, amit kapni akar, és örül neki. A szöveg tartalmára eközben oda sem figyel. Ennek eredményeképpen, az elfogult olvasóval olyasmit is el lehet fogadtatni, ami vagy nyilvánvalóan hamis, vagy az érthetetlenségig homályos. Aki befolyásolható ilyen módon, az lelkes hívévé válhat olyan nézeteknek, amelyeknek soha nem gondolt utána.