JEGYZETEK (LÁBJEGYZET, VÉGJEGYZET)

Célja: a főszöveg gondolatmenetét követhetőbbé, töretlenebbé teszi.

Tartalma: mindaz, ami a főszöveg gondolatmenetéhez kapcsolható és nincs okvetlenül szükség elhelyezni a főszövegben. Például: hivatkozások, utalások, rövidebb segédtételek, segédbizonyítások, bizonyító erejű forrásrészletek, a főszöveg állításainak árnyaltabb, körültekintőbb megfogalmazása, konfrontáció, kitérők, elágazások, stb.

Szerkesztése:

• Lehetőleg ne tagoljuk a jegyzetet. Ha mégis effélét kívánna a jegyzetben elhelyezett okoskodás, akkor jegyzet helyett válasszuk a kitérőt (exkurzust) vagy függeléket.
• Világosan váljanak el egymástól a jegyzetek.
• A jegyzeteket lehetőleg arab számokkal jelöljük. (A latin számok nehezen követhetők, nem közismertek. Csillaggal csak akkor jelöljünk jegyzetet, ha egy van belőle.) A főszövegben a jobb fölső indexben helyezzük el a szó, vagy a tagmondat után. A tagmondat utolsó szavához úgy illesszük a számot, hogy a központozási jel utána álljon, a tagmondatra vonatkozó jegyzet számát a központozási jel után helyezzük el.

Lábjegyzet vagy végjegyzet?

• Egyszerre egyfélét alkalmazzunk, hogy ne zavarjuk meg az olvasót.
• A lábjegyzet mindig szem előtt van, így az olvasó azonnal dönthet, hogyan folytatja az olvasást. A lábjegyzet elhelyezése, különösen időszaki kiadványoknál tördelési nehézségeket okozhat, vagy elriaszthatja a szélesebb olvasói kört.
• A végjegyzet világosabbá, egyvonalúbbá teszi a főszöveget és a gondolatmenetet. Az olvasó nem mindig lapoz az esszé vagy az értekezés végére, így a végjegyzet esetleg elkerüli a figyelmét. Azt, amiről úgy gondoljuk, hogy az olvasónak okvetlenül el kell olvasnia, ne tegyük végjegyzetbe, inkább helyezzük el a főszövegben.