Röviden összegezve a lábjegyzet gondolatmenetét: a Lét és idő eszméje valamiképp visszaesést mutat Heidegger korábbi programjának, a fakticitás hermeneutikájának (a történeti lét önértelmezésének) látószögéből. A történetiség középponti jelentősége és a történetietlenség légkörét árasztó ontológiai perspektíva között ellentmondás feszül. A főmű a szubjektumból való kiindulás nyomát viseli magán. Szisztematikus törekvését nem elutasítva, hanem inkább belőle tanulságokat merítve, Heidegger később radikalizálja a történetiségre vonatkozó gondolatait.