• latin kifejezés (19. old. 1. bek.),
  • válasz egy filozófiai gondra (19. old. 2. bek.),
  • a fenomenológiai destrukció feladata a filozófiát az elidegenedésből önmagához visszavezetni, 19. old. 3. bek.),
  • a filozófia kezdetéhez van köze (19. old. 3. bek.),
  • a filozófia kezdete a múlttal való számvetés ellentétben a karteziánus kételkedéssel (20 old. 1. bek.),
  • a leépítés-lebontás közvetlenül az építkezést, a konstrukciót szolgálja (20 old. 1. bek., 21. old. 4. jegyz.),
  • a hagyomány talajáról fordul szembe a hagyománnyal a jelen és a jövő számára (20. old. 3. bek., 22. old. 10. jegyz.),
  • filozófiai stratégia (20. old. 3. bek.),
  • feladata következetesebben számot vetni a filozófiai gondolkodás történeti meghatározottságával, mint a historizmus (21. old. 0. bek.),
  • a történelem, a történelemtől átvett fogalmiság kritikája (21. old. 4. jegyz.),
  • az eredeti tapasztalatok fenomenológiai megnyitása (21. old. 4. jegyz.),
  • a hagyomány kritikai leépítése (21. old. 4. jegyz.),
  • a filozófiai hagyomány fenomenológiai-hermeneutikai fellazítása az eredeti emberi tapasztalatokra való visszavezetés révén (21. old. 4. jegyz.),
  • az önálló elsajátítást, az eredeti tapasztalást szolgálja (21. old. 4. jegyz.),
  • a megmerevedett, a kiüresedett tradíció megelevenítésére vállalkozik, a kiüresedett tradícióval fordul szembe (21. old. 4. jegyz.),
  • a fogalmi interpretációhoz hozzátartozik a destrukció (21. old. 4. jegyz.),
  • nem a tradíció tagadása, semmibe vétele, hanem pozitív elsajátítása (21. old. 4. jegyz.),
  • az önálló filozófiai vizsgálódás megvalósulása, teljesedése (21. old. 4. jegyz.),
  • a hagyomány leépítő elsajátítása hermeneutikai feladat (21. old. 1. bek.),
  • a hermeneutika csak a destrukció útján végezheti el a feladatát (21. old. 1. bek.),
  • a hermeneutika destruktív vállaklozása nem a filozófiatörténetnek, hanem a filozófiának szolgál (21. old. 2. bek.),
  • nem tisztelgés, nem főhajtás, hanem a dolgokhoz való hozzáférés (21. old. 2. bek.),
  • gondolati beállítódás (22. old. 1. bek.),
  • a beállítódás Heidegger egész gondolati útján jelen van előbb mint az ontológiatörténet destrukciója, majd ez átfordul a metafizika meghaladásának törekvésébe (22. old. 1. bek.),
  • egyesíti a historizmus és a filozófiai kritika (avagy érvényességfilozófia) szempontjait (22. old. 2. bek.),
  • a történelem áramába ágyazott individuumok a véges jelen horizontja felől képesek lehetnek rá, hogy a filozófia dolgaihoz a hagyományon keresztül elsajátító-destruktív módon visszanyúljanak (25. old. 1. bek.),
  • a destrukció az abszolút-relatív metafizika fogalompár alapjait érinti (26. old. 1. bek.),
  • a kezdet nagyságát újra és újra fölérni akaró, a legtávolabbi jövőtől a legkorábbi múltba visszanyúló ismétlő visszanyerés heideggeri destruktív hermeneutikája (29. old. 3. bek.),
  • a destruktív-hermeneutikai elemzés a mindenkori jelen felől történik (30. old. 1. bek.),
  • a destrukció később eltűnik Heidegger szótárából, marad a koncentrálás magukra a dolgokra (30. old. 3. bek.).