"[Kant] vizsgálódásainak tétje a metafizika sorsa. A filozófiai gondolkodásnak ez a központi területe - mint az előszó elején olvashatjuk - 'véget nem érő vitatkozások harctere'. Mi az oka annak, hogy a metafizika művelői nem képesek kilépni az örökös megosztottság állapotából? - erre a kérdésre keress választ A tiszta ész kritikája. Főművével […] Kant […] hatalmas egyeztető kíséretre vállalkozik. Elég egy pillantás a metafizika alapkérdésére, hogy láthassuk: ezúttal nem csekélyebb dolgok forognak kockán, mint lét, lélek, Isten, világrend és szabadság.

1. Mi a metafizika?
Christian Wolff működése nyomán kant korára a német felvilágosodásban kialakult a metafizikának egy oktatás céljaira szánt kifejtésmódja. E tárgyból tartott óráihoz Kant - az előírásoknak megfelelően - maga is egész életében olyan tankönyvet vesz alapul, amely ezt az időközben hagyományossá vált tárgyalásmódot követi. Ez az iskolai rendszer általános és speciális metafizikát különböztet meg.

A metaphysica generalis alapkérdése általánosabb már nem is lehetne. Így hangzik: mi a létező mint olyan? Másképpen fogalmazva: minek kell teljesülnie ahhoz, hogy valami egyáltalában véve létező lehessen, akármilyen közelebbről meghatározott létezőről - kőről, fűszálról, tigrisről, emberről, álamról, erényről, netán valaminek a puszta tulajdonságáról, esetleg két vagy több dolog viszonyáról stb. - van is szó egyébként. Ismét más megfogalmazásban: mit jelent létezőnek lenni - miben is áll tehát a lét? Azt a fajta vizsgálódást, amely e kérdés - és ezzel összefüggő további kérdések - tisztázására irányul, hagyományosan lételméletnek, ontológiának szokás nevezni. Ez a gyakran 'első filozófiaként' is emlegetett diszciplína a görög ókorból (legátfogóbb kifejtésében Arisztotelésztől) származik. A fentiekben mi is találkoztunk már olyan állításokkal, amelyek e körbe sorolhatók. Igaz, a szóban forgó megállapítások nem tartottak igényt teljességgel egyetemes érvényre, hanem sajátosan a természeti létezők mibenlétének a meghatározására törekedtek. E létrégióra vonatkozóan azonban mégiscsak ontológiai természetű kijelentést tett mind Descartes, amikor azt állította, hogy a testek egyetlen elmaradhatatlan tulajdonsága a kiterjedés, mind Leibniz, amikor a testek tovább nem bontható alkotóelemeiről beszélt, és ezeket a végsőnek tekintett létezőket az emberi lélek sajátosságaihoz hasonló jellemzőkkel ruházta föl.

A metaphysica specialis bizonyos kitüntetett tárgyakkal foglalkozik. Ezek közé tartozik a lélek és Isten. A lélek halhatatlanságának vagy Isten létének bizonyítása jellegzetesen metafizikai vállalkozás. De e kitüntetett tárgyak között szerepel a mindenség mint rendezett egész is. Mechanikai okkutatás és teleologikus világmagyarázat érintett vitája e tárgy körébe vág; de ide sorolható természeti okság és szabadság összeegyeztethetőségének kérdése is, amely a továbbiakban fontos szerepet kap majd.

Ezt a felépítést tartja szem előtt kant, amikor metafizikáról beszél. De amit A tiszta ész kritikája erről a filozófiai tárgyterületről végül is elmond, az nem e minden bizonnyal erősen korhoz kötött tanrendszer részleteire vonatkozik, hanem egykét évezredes gondolkodásmód végső gyökereit érinti.

2. "Mit lehet tudnom?"
Azt mondhatjuk, hogy Kant a metafizika állításainak ismeretértékére kérdez rá. Ehhez a vállalkozáshoz nem kevesebbre van szüksége, mint hogy fölvázolja a tudás teljes építménynek alaprajzát. Innen adódik, hogy főművének egésze úgy tekinthető, mint válasz egyetlen kérdésre: "Mit lehet tudnom?". Mint emlékszünk, ez az első azon kérdések közül, amelyek köré Kant ebben az időszakban a filozófia vizsgálódásait csoportosítja.

Találó az a megállapítás, hogy Kantnál a metafizika ismeretelméleti fordulatot vesz. Tévedés volna azonban azt hinnünk, hogy ezzel a fordulattal A tiszta ész kritikája a metafizika kiküszöbölésére törekszik. Kant sokkal inkább a metafizika új alapvetésén fáradozik."