A cím ["119 198 (1922-1951)"] első hat száma első pillantásra akár telefonszámnak is látszhatik (a megjelenés idején hatjegyűek voltak a budapesti telefonszámok), ám a második számsor megcáfolja a sejtést, hiszen félreérthetetlenül egy ember életének határait jelzi a sírfeliratokra jellemző tömörséggel és szárazsággal. Csakhogy akkor előtte egy ember nevének kellene állnia. Lehetséges, hogy az első hatjegyű szám egy emberre utal? Hol jelölték, jelölik számokkal az embereket? Gyűjtőtáborokban, haláltáborokban, munkatáborokban. Ráismerek-e a személyre a számokból? Miért ezen az elidegenítő, személytelenítő módon utal egy emberre a cikk? Az írás bevezető három bekezdése ( Spiró 1983b: 608-610. old.) megerősíti a sejtést.

A cím ["Zsidógyártás"] meghökkent. Mi az, hogy gyártás? Nem zsidóból hogyan lehetne zsidót gyártani? Zsidóból pedig minek? Mindazáltal ha valakiből, akkor zsidóból lehet zsidót gyártani. De hogyan kell érteni a "gyártást"? Egyrészt nyilván valamiféle mesterséges vagy mesterkélt beavatkozásként, másrészt aligha a szó szoros értelmében, hogy mondjuk gépsoron. Mit tesz az, aki "gyártja" a zsidót? Alighanem zsidónak mond valakit, aki (mint arra rájöttünk) valamiképp csakugyan zsidó. Milyen alternatívái vannak a "gyártó" módon való zsidó-mondásnak? Egyik az, hogy valaki zsidónak vallja saját magát. A másik, hogy valaki "zsidózó" módon mond valakit zsidónak. A zsidózó megbélyegző szándékkal használja a zsidó nevet. Az, akii zsidónak vallja magát, a hovatartozását nevezi meg. Ebből a látószögből tekintve az, aki gyártó módon mond valakit zsidónak, egyrészt nem a megbélyegzés szándékával teszi azt, amit tesz, másrészt nem veszi tekintetbe (vagy nem akarja figyelembe venni) azt, hogy akit zsidónak nevez, az nem vallja magát annak. Valamiképp tehát mégis erőszakot tesz a másikon, mert nem akarja elfogadni annak önértelmezését, hovatartozását, azonosság-vállalását: olyan csoportba sorolja őt, ahová az önszántából nem sorolná magát. - Az írás záróbekezdései megerősítik a sejtést (Spiró 2001: 14. skk. old.).